Rendőrnek látszó emberek

Kisberk Szabolcs, a Hír TV riportere a több helyszínt érintő forgatáson azt tapasztalta, hogy a helyiek a rendőrökben és a roma politikusokban csalódtak leginkább. Mint mondta, a forgatócsoportot – egy helyszín kivételével – bizalommal fogadták.

Több hónappal a gyilkosságok után, azt követően, hogy a feltételezett tettesek már kézre kerültek, hogyan fogadtak benneteket a helyiek? Nincs elegük a felhajtásból?
– Mind a kilenc helyszínen jártunk, ahol romákat ért támadás. Ezek közül négy olyan volt, ahol gyilkosság is történt, legutóbb Kislétán. Csak ezen a településen tapasztaltuk, hogy jobb volna nem firtatni a történteket: itt megkergették a stábunkat.
– Ahol szóba álltak veletek, ott bizalmi viszony is kialakult? Vagy egyszerűen csak nem kergettek el titeket?
– Alsózsolcán már olyannyira elfogadtak bennünket, hogy a szemünk láttára mentek fát lopni. Fel sem merült bennük, hogy ezt nem tehetnék meg. Sok olyan elemét elmondták a történteknek, amelyek nem kaptak kellő hangot a médiában.
– Például?
– Például azt, hogy három, gyilkossággal végződött támadás helyszínén – Nagycsécsen, Tiszalökön és Tatárszentgyörgyön – a támadás előtti napokban rendőrnek látszó emberek és rendőrségi kocsinak látszó járművek tűntek fel. Ezekben az esetekben a hatósági személyek benyomását keltő idegenek rendre az áldozatokkal vagy családjukkal léptek kapcsolatba, igazoltatták, kérdezgették őket. Nem lehet kizárni, hogy az elkövetői körhöz kapcsolódó személyek ilyen módon tartottak terepszemlét.
– A sajtóbeszámolókból nem feltétlenül derült ki, hogy milyen körülmények között élő emberek váltak akaratlan szereplőjévé a történteknek. Sőt, többekben az a kép alakulhatott ki, hogy nagyjából rendezett viszonyok uralkodtak körülöttük.
– Nyíradony–Tamásipusztán egyetlen szobában lakik az a hatfős család, amelyet támadás ért. A szobát ellepik a legyek és a poloskák. Nemigen hiszem, hogy sokunknak volna fogalma ezekről a körülményekről.
– A hatósággal milyen a helyiek viszonya?
– Nem bíznak a rendőrségben, csak legyintenek rájuk.
– Bíznak egyáltalán valakiben?
– A saját elöljáróikban igen, de ezek alatt nem a cigány politikusokat kell érteni, hanem a helyi tekintélyeket. Mindenhol azt tapasztaltam, hogy az országos roma vezetőket nem tartják semmire. Az áldozatokat, de a környékbelieket is felháborította, hogy a gyilkosságok idején megjelentek a helyszínen, élvezték a médiaszereplést, nagyokat mondtak, megígérték, hogy kősírt emelnek az áldozatnak, aztán ahogy lecsengett az ügy a sajtóban, felszívódtak, már egyáltalán nem foglalkoznak a megtámadott családokkal.