Tavaszi menetrend

Az utóbbi hetek, hónapok trendjei az MSZP csökkenő népszerűségét jelzik, míg a Jobbik támogatottsága stagnál. A szocialisták néhány hónappal ezelőtti húsz százalék körüli mutatói mára tizenöt százalék irányába haladnak, míg a Jobbik stabilan tizenhárom százalékos eredményben reménykedhet a három hónapnyi távolságban lévő választásokon. Érdemes tehát a két közepes támogatottságú pártot együtt vizsgálni, összehasonlítani. Tizenöt, illetve tizenhárom százalékkal számolva a szocialisták mindösszesen ötvenkét-ötvenhárom, míg a Jobbik negyven-negyvenegy tagot számláló frakciót alapíthatna. Az MSZP nemrégiben közzétette országos listáját, amelyen – számolva a területi listákon bejutók kiesésével – azt valószínűsítik, hogy listájuk hetvenötödik jelöltje is bejuthat a 2010-ben létrejövő Országgyűlésbe.
Így azt mondhatjuk, hogy már az ötvenkét-ötvenhárom fős delegáció is messze alulmúlná elképzeléseiket, és nem egy nagy név vérezne el az ötvennegyedik és hetvenötödik hely között. Országos listájukra egy pillantást vetve – és az ötvenhárom fős eredményhez ragaszkodva – már Juhász Gábor titokminiszter alatt is erősen rezeg a léc (ő a lista ötvennegyedikje). Szemezgetve a további lehetséges kiesők közül megemlíthetjük Kökény Mihály korábbi egészségügyi minisztert, Podolák Györgyöt, Korózs Lajost, Budai Bernadett pártszóvivőt vagy a hetvenötödik helyet elfoglaló Szilvásy György korábbi titokminisztert.
Egy tényezővel azonban senki sem számol. Méghozzá azzal, hogy mi történne abban az esetben, ha az egyik kis párt mégis át tudná lépni az ötszázalékos küszöböt. Ebben az esetben ugyanis további jelöltjeik inthetnének búcsút a parlamenti politizálásnak, de a Jobbik is nagyot bukna. A feltörekvő Lehet Más a Politika (LMP) már az európai parlamenti választásokon is meglepetést okozott, korábban egy párt sem volt képes ennyire rövid idő alatt ilyen gyors népszerűség-növekedést mutatni. De ide sorolhatnánk az MDF-et is, amely már szintén felmutatott néhány nem várt eredményt. Az ő esetükben azonban már kérdésesebb a bejutás, mivel amíg az LMP gomba módjára növekvő népszerűségű, feltörő párt, addig az utóbbi alakulat népszerűségénél éppen fordított tendenciát figyelhetünk meg. Az egykori vezető párt országos szervezettsége egyre inkább foszladozik. Ennek értelmében érdemes egy lehetséges további bejutóval számolni, amely éppen eléri az országgyűlési frakció alakításához szükséges szavazatmennyiséget. Nézzük most ezt meg hazánk választási rendszere alapján.
Hogy felidézzük a számbeli kereteket, jelezni kell, hogy a háromszáznyolcvanhat képviselőt számláló parlamentünkben százhetvenhat az egyéni kerületben megválasztott, és százötvenkettő a területi, illetve ötvennyolc országos listás képviselő kap helyet.
Az egyéni kerületekben egyre inkább úgy tűnik, hogy a Fideszen kívül minden egyéb párt esélytelen. A jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt népszerűsége egyes felmérések szerint már a hatvan százalékot is meghaladja. Ezt figyelembe véve, és arról sem megfeledkezve, hogy már nem lehet baloldali városokról vagy területekről beszélni – amit mi sem bizonyít jobban, mint a Pécsett elszenvedett vagy éppen a józsefvárosi katasztrofális MSZP-vereség –, a jelenlegi adatok szerint a Fidesz–KDNP-n kívül egyik pártnak sem teremhet babér.
A százötvenkét területi képviselőt úgy választják meg, hogy az egyes területekről bejutó területi listás jelöltek számához hozzáadnak egyet, az így kapott számmal elosztják a területi listákra leadott összes szavazat számát. E számítás eredménye adja az egy területi listás jelölt Országgyűlésbe jutásához szükséges szavazatok számát. Budapesten az MSZP jelöltjei a huszonnyolc mandátumból (az időközi választásokból és az azóta kimutatott és a választásokig várható csökkenést alapul véve 15 százalékkal számolva) négy megszerzésére számíthatnak, a Jobbik innen három képviselőt delegálhat. A nagy megyék közül Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben a hagyományosan a jobboldali szavazótábort figyelembe véve feltehetőleg még erőteljesebben jelentkezik a Fidesz–KDNP fölénye. Pest megyében, ahol összesen tizennégy területi listás mandátum megszerzéséért szállnak versenybe a pártok, a két kisebb párt egy-egy jelöltje juthat a parlamentbe, míg a szabolcsi kilenc hely egyikének megszerzéséért esetleg a szocialisták indulhatnak eséllyel, itt a Jobbik valószínűleg nem rúg majd labdába. Borsod-Abaúj-Zemplén megye korábban a szocialisták bástyája volt, de egykori fölényük mára semmivé vált. Itt a Jobbik számíthat – többi eredményéhez viszonyítva – kimagasló sikerre, ugyanis a nemzeti radikális párt hangsúlyosan foglalkozik a romakérdéssel, ami ezen a területen napi szinten megjelenő probléma. Itt elképzelhető, hogy a Jobbik a megszerezhető tizenegy mandátumból kettőt, míg az MSZP egyet zsebel be. A hat területi listás képviselőt delegáló megyékből (Békés, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Baranya, Fejér, Győr-Moson-Sopron és Veszprém), valamint a hét, illetve nyolc főt jelentő Bács-Kiskunból és Hajdú-Biharból egy-egy MSZP-s és jobbikos képviselő-aspiráns kerülhet az Országgyűlésbe. Azokban a megyékben, ahol négy vagy öt területi listás jelölt válik képviselővé (Nógrád, Heves, Tolna, Komárom-Esztergom, Somogy, Vas és Zala), egy-egy MSZP-s honatya kerülhet ki, a Jobbik esélyei halványak. Ezen számítások alapján a szocialisták huszonhárom, míg a Jobbik tizenhat területi listás képviselőt küldhet 2010 tavaszától a parlamentbe. A kis pártok itt esélytelenek. Öt százalékkal ugyanis nem nagyon lehet területi listás jelölt sikerével számolni.
Egészen más a helyzet az országos (vagy kompenzációs) listával, ahol elvileg ötvennyolc mandátumon osztoznak meg a parlamentbe jutó pártok. A kis pártok kiesésével azonban ez a szám némiképp felduzzadhat, mivel az ő területi listás szavazataik is a bejutó pártok országos listája mellé kerülnek. A 2006-os választások során hatvannégy képviselő juthatott be ilyen módon. Az egyes pártok területi listán mandátumot nem eredményező szavazatai itt jelennek meg, így nincsenek elveszett szavazatok. Amennyiben a kis pártok szavazóköre nem haladja meg az öt százalékot, az MSZP és a Jobbik népszerűsége itt tükröződik majd igazán. Mivel a Fidesz a területi listákon minden valószínűség szerint tarolni fog, az országos listára csak csekély számú szavazat kerül. A szocialisták – a kis pártok kiesése mellett, tizenöt százalékos eredménnyel kalkulálva – körülbelül harminc képviselőre számíthatnak itt, míg a Jobbik hozzávetőleg mintegy huszonöt (országos listáról bejutó) honatyával kalkulálhat.
Azonban mindent felborítana, ha az LMP mégis sikerrel járna, amennyiben pedig váratlanul az MDF is elérné az öt százalékot, nem kis gondot okozhatnának a szocialistáknak és a nemzeti radikálisoknak. Ugyanis egy, a küszöböt éppen átlépő kis párt csak az országos listán szerez mandátumokat, az eddigi hasonló eredményekre alapozva körülbelül kilencet. Ha tehát mindkét kis párt sikerrel venné az akadályt, öszszesen tizennyolc mandátumot énekelhetnének ki a két közepes párt szájából. A Fideszt ez gyakorlatilag nem érintené, legfeljebb az a „tragédia” érné őket, hogy csak három országos listás jelöltjük juthatna szerephez a tavasszal összeálló Országgyűlésben. Így ha csak egy kis párt is bejutna valahogy, akkor ez egyenesen segítség lenne a minden bizonnyal kormányt alakító jobboldali nagy pártnak. A kis pártok kimaradása mellett is szinte biztosra vehetjük, hogy kétharmados többséget szerez, de amennyiben valamelyik kis párt mégis sikerrel járna, tovább töredezne a már így is várhatóan megosztott ellenzéki oldal. Ez tehát egyben a szocialisták és a Jobbik hátrányát jelentené. Így az MSZP mindösszesen huszonegy, míg a Jobbik csak tizenhat országos listás jelöltjét juttathatja képviselői székhez. Ha csak az LMP-nek sikerülne népszerűségét a bűvös öt százalék fölé tornászni, akkor is kilenc szavazatot lopnának a két középpárttól, így huszonhat-húsz lenne az MSZP és a Jobbik országos listás mandátumainak aránya, vagyis így sem csekély borsot törne a sokak által leírt kis párt két nagyobb vetélytársa orra alá.
Amennyiben egy kis párt parlamenti szerephez jutna, az MSZP negyvenkilenc, a Jobbik pedig harminchat honatyát delegálna. A szocialisták által közzétett országos listáról így a fent említettek mellett nem juthatna be Keller László és Török Zsolt sem. Két kis párt bejutása mellett a szocialisták csak negyvennégy, a Jobbik pedig csak harminckét fős frakciót delegálna. Ezzel a szocialisták országos listáján az elhullók sorát bővíthetné többek között Vitányi Iván és Ficsor Ádám is.
Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy a kis pártok jelenlegi népszerűségi mutatóikkal még nem érhetnék el az Országgyűlésbe jutás ötszázalékos határát, azonban főleg az LMP esetében ezt nem zárhatjuk ki teljesen. Egyes közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy népszerűségük az elmúlt hónapban nem csekély növekedést mutatott. Ha valóban sikerrel járnának, nem kis gondot okoznának a két közepes pártnak, amelyeknek tehát nemcsak egymásra kell figyelniük, hanem tanácsos egyre sűrűbben a viszszapillantó tükörbe nézniük.

A szerző egyetemi hallgató,
a politológiai publicisztikai csoport tagja (ELTE)