A bürokratákat a jelek szerint nem lehet meggyógyítani. Combnyaktörést szenvedett egy fiatal nő a minap Angyalföldön, családja azonnal a Honvéd-kórházba szállította, mert az volt a legközelebb, azonkívül ez a kórház látja el az angyalföldi betegeket. A sérült ellátásába azonban közbeszólt az úgynevezett teljesítmény-volumenkorlát. Ez azt jelenti, hogy a kórház nem veheti fel a beteget, ha már túllépte az aznapi keretet, s ilyenkor az intézmény költségeit nem fizeti ki a biztosító. A fiatal nő végül többórás utaztatás után kerülhetett műtőasztalra.
Klasszikus bürokráciával állunk szemben. Az államnak mindegy lenne, melyik kórháznak folyósítja a költségeket, amit – biztosított betegről lévén szó – így is, úgy is állnia kell. A sérültnek és a gyógyintézetnek azonban messze nem mindegy… Nem jön ki jól a történetből a kórház sem, hiszen az eset kapcsán – önhibáján kívül – rossz szájízt kelt, tovább rontva ezzel a magyar egészségügy jó hírét (ha van még ilyen). Szívből kívánom a kórházi teljesítmény-volumenkorlát kiötlőjének, essen egyszer jóízűen hanyatt Audija felé igyekezvén a jeges járdán. Csonttörést nem kívánok, csupán kék-zöld ülepet, s végre egy kis elmélkedést azon, jól van-e ez így. Talán akkor rájönne: a bürokráciát is borogatni kell, hogy elmúljon…
Magyar Péter eltűnt, nem jelent meg a meghirdetett programján