Algéria és Egyiptom: háború vagy béke?

Mikor azt halljuk, futballháború, az El Salvador és Honduras közötti 1969-es konfliktus juthat eszünkbe. Amelyet neveztek százórás háborúnak is, hiszen nem egészen öt napig tartott. Csakúgy, mint 2009. november 14. és 18. között az egyiptomi, algériai viszály, amely az idei világbajnokság selejtezőihez kapcsolódott.
Ama bizonyos november 14-i szombaton az egyiptomiak Kairóban úgy verték 2-0-ra vendégeiket, hogy azokat a meccs előtt számos atrocitás érte – megdobálták a buszukat, több játékos megsérült –, a második gólt pedig a 95. percben sikerült bepréselni. Ez teljes egyenlőséget eredményezett a két fél között, ezért négy napra rá, Szudánban következett a ráadás, a pótkvalifikációs meccs, amelyet Algéria nyert 1-0-ra. E végkifejletet követően mindkét országban összetűzések kezdődtek: algériai drukkerek egyiptomiakat rohamoztak és vertek meg, a kairói algériai nagykövetség előtt pedig 2500-an tüntettek. Egyiptom időlegesen hazarendelte algériai nagykövetét is.
Ki ezért, ki azért őriz tehát sebeket, amiket valamelyest bizonyára feltép az angolai Afrika Kupa mai elődöntője, amelyen a két gárda ismét szembekerül. „Mindkét csapat számára olyan lesz ez a meccs, mint egy háború” – adta meg az alaphangot egyiptomi részről Mohamed Zidan, Hajnal Tamás dortmundi klubtársa, mire a másik oldalról, Rabah Saadane edző részéről meglepően visszafogott felelet érkezett, hiszen így szólt: „Csak a sport uralkodhat a pályán, semmi más.” Ebben a szellemben íródott a beharangozók java része is. Az egyiptomi Róz el-Júszef című hetilap például a mai találkozót „testvérek közötti mérkőzésnek” és korántsem a „labda körüli háborúnak” minősítette, az Al Ahram pedig leszögezte: „Sportszerű összecsapást szeretnénk, amely a két ország, illetve a szurkolók megbékélésének első állomása lehet.” Az al-Csuruk arra buzdítja a játékosokat, hogy a mérkőzés előtt öleljék meg egymást a barátság jeleként.
Kíváncsian várjuk, így lesz-e, de azért a Ghána–Nigéria elődöntőről is hiba volna megfeledkezni. Annál is inkább, mert az 17 órakor kezdődik, míg az arab belharc – vagy megbékélés – 20.30-kor.