Ehhez nem volt joguk – fogalmaz egy diáklány, mikor arról érdeklődünk, mit szól a jegyáremeléshez, miközben súlyos milliókat tüntettek el a cég vezetői. Mellette, a hatos villamos megállójában középkorú férfi a reggeli újságot bújja. – Undorító, amit ezek csinálnak, ha rajtam múlna, legalább négy-öt évet ülnének. Az emelkedő jegyárakról úgy vélte: mindent emelnek, „ez nem a BKV sara, hanem a fővárosi önkormányzaté”.
Egy középkorú nő egykedvűen várja a hetes buszt. – Ami eddig kiderült, csak a jéghegy csúcsa, de ez is felháborító. Már belefáradtam hinni abban, hogy valaha is jobb lesz – mondja letörten. – A kis munkás éjjel-nappal dolgozik, míg a főnökök a semmiért is óriási pénzeket utalnak maguknak.
– Épeszű ember mit gondoljon a történtekről? – kérdez vissza egy fiatal férfi. hozzáteszi gyorsan: felháborítják az események, és reméli, börtönben végzik az érintettek, majd gyors mozdulattal felugrik az érkező járműre.
A metróperonon sem vélekednek másképp az utasok. Egy idős hölgy azt mondja, „mindenkit ki kellene dobni”, aki az Országgyűlésben ül, mert a BKV vezetőinek visszaélései csak egy részét képezik a régóta tartó „gazemberkedésnek”. Egy középkorú hölgy azt taglalja, hogy minden évben emelik a jegyárakat, ebbe a város lakói már beletörődtek. – Elítélendők ezek az esetek, csinálja bárki, kis- vagy nagyember. Én nem mernék egy forintot sem elvenni, pedig pénztárban dolgozom. Sajnos, akinek hatalom van a kezében, az megteszi. Olyan törvényekre van szükség, amelyek nem engedik meg, hogy akkora pénzeket kapjanak egyesek, mint amelyek a BKV-ügyek kapcsán röpködtek, olykor saját hatáskörben utalva maguknak – szögezi le.
Azt a felvetést, amit az egyik rádióműsor vezetője javasolt az utasoknak, miszerint ne váltsanak vonaljegyet, a közlekedők elítélték.
– Utaznom kell, jegyet venni is, ki fizetné ki helyettem a büntetéseket? Rettegjek minden utazás során? Nem ez a megoldás – szögezte le egy hölgy a metróban. – Ha nem vennénk jegyet, nem tudnánk BKV-val járni – mondja egy tanuló, míg egy ötven év körüli nő arra kíváncsi: „akkor miből lesznek fejlesztések?”
A jegyforgalom sem csökken, legalábbis erről tájékoztat a népligeti metrómegállóban tikettet áruló pénztáros. Elmondja, az utasok velük nem gorombák, nyilván azért, vélekedik, mert tudják: nem ők kötötték a hatalmas tanácsadói szerződéseket vagy folyósították a végkielégítéseket.
Az utasok haragja a „BKV-ellenőrökön” csapódik le, akik kénytelenek „lenyelni a békát”. A Ferenc körúti megálló jegyvizsgálója hangsúlyozza: semmi közük a közlekedési vállalathoz, az érvényességet vizslató kollégák egy biztonsági szolgálat munkatársai. Az utasok jelentős része ezzel nincs tisztában. – Ha kérem a jegyet, és nincs az utasnál, gyakran kapom meg: majd befizetik a végkielégítésből – mondja kissé indulatosan, hozzátéve: érezhető, hogy a közlekedők utálják a vállalatot.
Egy másik jegyvizsgáló úgy fogalmaz: tudja, sosem voltak az utasok „szíve csücske”, de érezhető, hogy a botrányok kipattanása óta az utazók agresszívabbakká váltak. Odamondogatnak nekik. – Ha kérjük a jegyet, gyakran kapjuk meg, hogy most ők (az utasok – a szerk.) sztrájkolnak. Ingyenélőknek titulálnak bennünket, pedig itt állunk egész nap a hideg metrószélben. Szívesen ideállítanám azokat, akik melegebb éghajlatra küldenek bennünket – jegyzi meg végül.
origo.hu
A malom, amit egy város siratott – fotókon a lángoló múlt
