Föld és haza

Amikor hat éve csatlakoztunk az unióhoz, nagyon soknak tűnt az a hét esztendő, amelyet arra kaptunk, hogy külföldiek 2011-ig ne vásárolhassanak földet hazánkban. A cél az volt, hogy a keleti blokk államaiban legyen idő a gazdaság megerősödése révén a hazai gazdálkodók földhöz juttatásával kialakítani az ország számára reális, minél kevesebb feszültséget okozó birtokviszonyokat. Hogy a magyar gazdák, a földet nem spekulációs céllal megszerezni kívánó, egész életüket a mezőgazdaságban eltöltő emberek a vásárlásnál ne legyenek saját hazájukban behozhatatlan hátrányban a külföldiekkel szemben. Ha az unió a keleti országoknak ezt a hétéves földmoratóriumra vonatkozó igényét nem teljesítette volna, alighanem maga a csatlakozás is több országnál megkérdőjeleződött volna. Ugyanis a külföldi, azonos minőségű és a hazai földterületek ára között jelentős különbség volt és van ma is. Miért ne vásárolna gazdálkodási területet egy külföldi a saját országának földjeihez képest nyomott áron, ha ezt nálunk megteheti?
E földeladási tilalom hét évéből hat eltelt. Sajnos, nem azzal, hogy minden magyar földművelő, akinek életkora vagy anyagi helyzete miatt még nincsen saját birtoka, földet vehetett volna, amíg ezt elérhető áron még megtehette volna. (A 2011-ben esedékes földmoratórium feloldásáig jelzések szerint a földárak 30-40 százalékkal emelkedhetnek.) Magyarországon az elmúlt hat év nyomorúságosan telt el, az elszegényedés jegyében. Vidéken talán még inkább, mint a városokban. Gazdatüntetések, útlezárások, traktoros felvonulások jelezték a hazai gazdálkodókat fenyegető veszélyeket, melyek az egész ország állapotára, életszínvonalára hatással voltak (tekintsünk csak rá a naponta vásárolt dobozos tej árára), s amely figyelmeztetésekre a kormányzat ellenségesen, sőt időnként kifejezetten cinikusan reagált. A Medgyessy-kormány egyik első intézkedése a családi gazdálkodás aláásása volt. Gazdaságok egész sora tűnt el, számosan megválni kényszerültek földjüktől, tanyájuktól, mert hiába képzelték el a magyar anyaföldön az életük minden percét, tőke híján, minimális haszon híján, az élelmiszer-feldolgozás tönkretétele, a felvásárlási árak letörése miatt föladták álmaikat.
Ha a hét év földvásárlási moratóriumból hat év a lerohasztás és az elszegényítés jegyében telt el, az azt jelenti, hogy a választások után az új kormánynak mindössze egyetlen éve marad korrekcióra. Mire lesz elég ez az egyetlen év? Ha Magyarország az elmúlt nyolc évben a gazdasági megerősödés útját járhatta volna, nem lenne szükség a moratórium meghosszabbítására. De így óriási jelentősége lenne, ha az unióval megegyezve akár csak három évvel kitolhatnánk a külföldiek földvásárlási moratóriumának határidejét. A földhöz való szakrális és pragmatikus viszonyt egyaránt meg kell értenünk. A Herzl Tivadar vezette cionista mozgalomtól megérintve a huszadik század első évtizedeiben zsidó telepesek egyre többen vándoroltak Palesztinába, és ott földet vásároltak. „Ősújország” (Herzl könyvének címe) létrehozatala nem is valósulhatott volna meg a korai zsidó telepesek földvásárlásai nélkül. Lázár Lajos Palesztina című művében leírta, hogy a harmincas években a zsidók földjeik saját maguk általi megművelését olyan fontosnak tartották, hogy arabokat nem is foglalkoztattak, így aztán a kereskedést átengedték nekik.
Aki a magyar embereknek a magyar földhöz való viszonyát nem képes megérteni családi hagyományokból vagy Móricz műveiből, az tanulmányozza a cionista mozgalmat. A lényeg az, hogy utána képes legyen általános szinten értelmezni az olvasottakat.
Aki viszont megérti ezt az egyszerre szent és pragmatikus viszonyt, ne kényelmesedjen el attól a tudattól, hogy ezt a földet a zsidó telepesekkel ellentétben nem csupán egy évszázada, hanem egy évezrede mondhatjuk magunkénak. Érezzen felelősséget a nemzeti földvagyon sorsának alakulásáért.