Leharcolva

Egyszer sem szavaztam Demszky Gáborra. Nekem mindig cirmosgyilkos lesz, akinek főpolgármestersége alatt patkányméreggel irtottak ki negyven macskát a városházán. Kínos, keserves, napokig tartó haláltusa. Ennél galádabb tettre csak eszmetársa vetemedett, aki vízbe fojtott egy kismacskát, mert passzolt a filmjéhez. Cirmosgyilkos Demszky annak idején megígérte, hogy utánanéz a csúnya ügynek, mert nem tud róla. Ezt a háta mögött tehették, ártatlan a dologban. Már a macskagyilkosságnál is használta dzsókerkártyáját, amivel húsz éve hülyíti a környezetét és a város lakóit. Demszky Gábor, „Budapest vőlegénye” leginkább a három majomhoz hasonlít, nem lát, nem hall, nem beszél. A legotrombább médiavédelem, ami létezett az országban, Demszky Gábort tartotta hivatalában. Soha nem kérdezték, mert soha semmiért nem felelt, soha nem kezdték ki, amikor égig ért a botrány a tengerparti villája, lovai és a luxusterepjárói miatt. Egyszer csak betömték a közvélemény száját azzal, hogy Demszky mindezeket majd a brüsszeli fizetéséből tartja fenn. Aztán ahogy Brüsszel elmaradt, az ingatlan megmaradt, és azon sem csodálkozik senki, hogy Budapest főpolgármestere vidéken lakik.
Ez a Demszky az, akinek uralkodása alatt mintegy félmillió ember költözött ki a városból, és sokan maradtak, akiknek mindegy, ki a főpolgármester, fő, hogy a segélyeket, a lakhatási támogatásokat és egyéb adományokat megkapják. A város lezüllesztve fuldoklik a megvesztegetések, lefizetések, korrupciók halmazában, a BKV-ban, ebben a parazitafészekben naponta tartóztatják le a vezetőket, miközben a szabadlábon lévők továbbra is öntudatosan mosolyognak a kamerába, nekik semmi közük az egészhez. Mint Demszky Gábor, aki lelassulva, akadozva, fogalmazási problémákkal küszködve elnyökögte, figyelmeztette Hagyó Miklóst, ne „vezérelje kézzel” a BKV-t. Aki ezt a nyilatkozatot nézte, abból kitört a vihogás, „És ezt most hogyan?”, idézzük Tornóczky Anitát. Ráütött a kezére, megdádázta, vagy húsos fülecskéit húzogatta meg Miklósunknak? Vicc is lehetne, de nem az. Agónia, amit úgy szemlélünk, mint egy elátkozott bábjátékot, és várjuk, hogy jöjjön a palacsintasütő, legyen végre elégtétele a városlakónak is.
Hogy Demszky Gábor lejárassa magát, újra megjelent a képernyőn, és arra buzdította a nézőket, hogy úgy akadályozzák meg a Fidesz kétharmadát, hogy a Bokros listájára szavazzanak. Kétszer ismételte, hogy Bokros listája. Nem tudni, cinizmusból vagy zsigerből nem ejtette ki a száján, hogy Bokros a Magyar Demokrata Fórum pártjának listavezetője. Annak az MDF-nek, amely Demszky Gábor pártjának, az SZDSZ-nek a pofozózsákja volt 1990 és 1994 között. Taxisblokád, majdnem kormánybuktatás, Göncz Árpád terrorizálása Antall József ellen, Demokratikus Charta, Horthy-korszak vizionálása, avítt naftalinos díszmagyar, barna eső, újságírók, akiket tréningeztek, hogy űzzék, hajtsák, átkozzák, vádolják, gúnyolják az MDF-kormányt és tagjait, kirobbantva a médiaháborút. A mélyponton azt firtatták, ki fizette Antall József külföldi gyógykezelését. Erkölcsileg örökre tönkretették a tévé és a rádió akkori munkatársait, a lakiteleki eszmét, folyamatosan támadták a kormány intézkedéseit, sőt olyan lapot pénzeltek, aminek egyetlen célja volt, padlót fogatni az MDF-kormánnyal. Az eredményt ismerjük.
De emlékezzünk, mit kapott Dávid Ibolya, amikor nem írta alá Kunos Péter kegyelmi kérvényét! Ez az MDF most összeborul az SZDSZ-szel. Amikor ezt Csurka megjósolta, nem hitte el senki!