Elkezdődött az országgyűlési választásokról szóló értesítők és ajánlócédulák kézbesítése, elkezdhetünk morfondírozni, kinek adjuk a kopogtatócédulánkat. Ha ezzel megvagyunk, meghoztuk a magunk döntését, akkor jön a neheze: annak kell odaadnunk a cetlit, aki tényleg a mi emberünk. És ez nem lesz könnyű feladat, ugyanis a hivatalos gyűjtőemberek mellett haramiák, latrok és álszent elemek is becsöngetnek majd hozzánk ájtatos mosollyal és hátsó szándékkal. Hogy rá ne szedhessenek a gonosztevők, minden esetben kérjük meg a látogatót, mutassa fel hivatalos, pecséttel ellátott megbízólevelét és cetligyűjtő igazolványát. Ne sajnáljuk az időt, alaposan azonosítsuk be az illetőt önmagával! Ha erre nem hajlandó, illetve ordít róla, hogy svindler, kérjük fel távozásra.
Az egész veszélyhelyzet egyébként abból adódik, hogy olyan emberek is szeretnének bejutni az Országgyűlésbe, akikre nemhogy a haza sorsát, de még a haragosom kecskéjét se bíznám. Fura módon az ilyenekben is megvan a képviselői ambíció. Számos esetben nem is a képviselői titulus hiányzik a parlamentbe vágyó embernek, hanem az azzal járó mentelmi jog. Inkább a Házban melegednének, mint a gyűjtőfogházban – így aztán kopogtatócédulákat próbálnak meg gyűjtögetni. Aztán van olyan is, hogy bizonyos pártocskák (agonizálók vagy érvényesülni igyekvő hóhányók) igyekeznek törvényhozóvá lenni, csak éppen képviselőik nincsenek. Állítólag egyesek a népszerű Fidesz nevében akarnak gyűjteni, hogy így állhassanak a startvonalra. A fene nagy ambíció időnként a gonoszt is képes kihozni az emberből. Támogassuk ajánlószelvénnyel is a szimpatikus pártot, jelöltet, de nem árt, ha közben résen vagyunk…
origo.hu
Ki a Soros-ügynök Magyar Péter képviselői között? - megkérdeztük a diszkópolitikust!
