A nyomuk megmaradt

Nem hiszem, hogy sokan írnak nekrológot az úgynevezett Szabad Demokraták Szövetségének elhunyta alkalmából – ez az írás sem siratódalnak készült, inkább afféle emlékeztetőnek. Emlékezzünk, hogy volt itt bő két évtizeden át egy erkölcs- és lélekromboló csapat, amely a nemzeti gondolat megmérgezésére szerveződött annak idején, bár a legelső időkben harsogva játszotta az antibolsevik gárda szerepét. Rövid volt a csalóka csinnadratta, gyorsan lehullott a lepel, meztelen lett a király. A hamis belépő után három parlamenti cikluson keresztül tolták a szocialisták szekerét, olykor már-már visszahozták az ötvenes évek szellemét, affektáló intellektusukkal kérkedtek. Megszállták az egészségügyet, az oktatást, kigúnyolták a keresztény gondolatot, ajtót nyitottak a globalizmusnak, hajbókoltak az idegen tőkének, kinevették, ami magyar…
Csak a rosszat okozták az országnak.
Most, hogy – nagyrészt általuk – recseg-ropog a nemzet fundamentuma, bánatosan búcsúzkodnak az Országgyűléstől. Hattyúdalukban egyik exelnökük (rengeteg vezér váltotta egymást a párt élén), Kuncze Gábor azt dúdolja: ezentúl nem fog hétfőként „bányalóként, becsukott szemmel bemenni a parlamentbe”. Valószínűleg ezt jelentette neki a képviselői munka… (Szerintem nem fog hiányozni senkinek sem.)
Ám ne feledjük, az SZDSZ porai megmaradnak, abban fog hemperegni egy másik politikai roncs, a Magyar Demokrata Fórum (vagy hogyan nevezik most őket), ha nem figyelünk oda, még a parlamentbe is bekísértenek… A Gonosz útjai kifürkészhetetlenek.