A szerkesztő is táncol

Nagyon régóta vártunk egy olyan műsorra, mint a Duna TV szombat déli Etnoklubja. A koncepció nagyon egyszerű: csaknem másfél óra alatt bemutatnak a műsorban egy népzenei együttest, egy népdalénekest vagy másféle népi hagyományőrző csoportot. Nyolcvan percbe elég sok minden belefér, a most utoljára szerepelt Vujicsics együttes viszonylag sokat zenélhetett, nem keverték le félúton, hanem szépen ráérősen elejétől végéig meg lehetett hallgatni. Az operatőrök is nagyon igyekeztek, hogy ne tűnjön hosszadalmasnak egy-egy dal előadása, inkább megtalálják hozzá a megfelelő képi világot, sajátos nézőpontokat, a Tacar táncegyüttes két párosának együttlélegzését a zenével.
Szerencsére Katona Erika műsorvezető nem a brandépítés logikáját követve került az Etnoklubba – annak ellenére, hogy korábban a Kívánságkosárból ismerhették a nézők –, hanem személyes érdeklődése, képzettsége alapján. Eredetileg ének- és szolfézstanár ugyanis. Garancia van rá, hogy a műsor később sem fullad az álkérdések miatti érdektelenségbe, s nem is használ szakmai tolvajnyelvet.
A hagyomány megőrzése, a feldolgozások mikéntje volt az egyik dolog, amire Katona Erika rákérdezett a zenék közötti szünetben. A szerb kólók ugyanis táncmulatságok alkalmával sokszor másfél óráig is szólnak megszakítás nélkül. S ez így – mint az együttes tagjaitól megtudtuk – nem koncertképes, fel kell tehát dolgozni, de semmi olyasmit nem tesznek a zenei hagyománnyal, ami idegen tőle. A műsor bemutatja a tamburát, a tambura fajtáit és történetét is, hiszen ez a keletről származó, délről a Szerémségbe érkező hangszer a magyar kultúrával való találkozása során tett szert későbbi jelentőségére. S itt alkalom adódik, hogy a közép-európai népek hagyományainak egymásra hatásáról is váltsanak a jelenlevők néhány fontos mondatot.
A Vujicsics együtteshez családi kapcsolatok révén szorosan kötődik a Söndörgő, a fiak, unokaöcscsök együttese. Két boldog, elégedett, együtt is, külön is zenélő, egymást inspiráló generációt látunk, akiknek eszük ágában sincs elszakadni egymástól. A zene a közös dolguk, a közös életük. Úgy beszélnek erről, mint ami nem is lehet másképp, hiszen mindig is így volt.
Míg a képernyőn zajlik a műsor, szól a zene, röpködnek a kezek, lábak, tekintetek, alul az üzenetcsíkon arról értesülünk, hogy sok néző a korábbi műsorban fedezte fel magának a Cimbalibandet, s egy héttel korábban Katona Erika és a szerkesztő Könczei Árpád is táncra perdült, és ez mindenkinek nagyon tetszett. Az is világossá lett az SMS-ekből, hogy az Etnoklub nemcsak különféle országokban és földrészeken élő magyarokat köt össze, hanem olyan eltérő társadalmi rétegeket is, amelyek napjainkban szinte már nem is találkoznak egymással.
(Etnoklub, Duna TV, március 13., 12.35.)