Aki szereti Magyarországot

Az érsekújvári születésű Száraz Dénes pályája elején lévő színművész, aki négy évig volt a székesfehérvári teátrum tagja, de az idei évadban átszerződött az Új Színházhoz. Sokaknak az egyik magyar sörmárka reklámjából is ismerős lehet.

Felvidéken, Érsekújváron született. Tizennyolc éves kora óta Magyarországon él és dolgozik. Miért jött át az anyaországba?
– Pozsonyban csak szlovák nyelvű színészoktatás van a főiskolán, ahova felvesznek néhány magyar nyelvű diákot is, de én Magyarországon akartam színészetet tanulni. Először a Pesti Magyar Színház Színiakadémiára jártam két évig, mivel csak harmadik próbálkozásra vettek fel a színművészeti főiskolára, amit Máté Gábor és Horvai István keze alatt végeztem el. Szerencsés osztály voltunk, a többi évfolyamhoz képest igen jól összekovácsolódtunk. A diploma óta minden nyáron két hetet a zsámbéki színházi bázison dolgozunk. Amikor végeztünk, ígéretet tettünk, hogy mindegyikünk életéről egész estés előadást készítünk. A hőst minden évben sorshúzással választjuk ki: 2007-ben Járó Zsuzsa, 2008-ban Szantner Anna, tavaly Kovács Patrícia életét játszottuk el, úgy, ahogy mi, a többiek látjuk. Idén Máté Zsolton van a sor.
– Hogyan alakult a pályája a főiskolát követően?
– Két évig szabadúszóként dolgoztam, majd leszerződtem a Székesfehérvári Vörösmarty Színházhoz, ahol négy évet töltöttem. Ott eljátszhattam például Hlesztakovot Gogol Revizorjából, vagy Szép Ernő Vőlegényének a főszerepét, Rudit, a hozományvadász fogászt. Mindkettő fontos állomás volt az életemben. Sajnáltam, hogy Szurdi Miklóst leváltották, de az új igazgatót, Vasvári Csabát már nem volt időm megismerni, mivel tavaly megkerestek az Új Színháztól, hogy nem szerződ-nék-e át. Úgy éreztem, váltanom kell, elfogadtam a felkérést. Rögtön be is dobtak a mélyvízbe, Molnár Ferenc A Hattyú című vígjátékban kaptam meg Ági Miklós szerepét. A legutolsó bemutatóban, John Steinbeck Édentől keletre című regényének adaptációjában Aront alakíthatom.
– Egy sörmárka reklámarcaként vált sokaknak ismertté. Magyarország, én így szeretlek… Ha valaki meghallja ezt a szlogent, rögtön az ön arca ugrik be. Menynyire változtatta meg szakmabeli életét a reklám?
– Amíg Székesfehérváron dolgoztam, addig igazán csak a helyi közönség ismerhetett engem. Amikor a sörreklámot elkezdték sugározni, még akkor sem tudták, hogy ki az a Száraz Dénes.
De ha a reklámról volt szó, rögtön mindenki tudta, hogy én vagyok az a fiú.
– Az egyik kereskedelmi csatorna saját gyártású szappanoperájában nemrég vállalt szerepet. Eddig csak klasszikus darabokban játszott. Miért döntött mégis úgy, hogy elvállal egy ilyen lehetőséget?
– Egy pap szerepére kerestek színészt. Érdekesnek tartottam a karaktert, mivel ebből nincs több a sorozatban. Azért vállaltam el, mert ez egy felidézhető szerep, ami talán megmarad az emberek emlékezetében. Nem úgy, mint a sokadik pincér vagy orvos figura. Nagyon remélem, hogy amit színpadi színészként tudok képviselni, azt ebben a sorozatban is meg tudom valósítani. Más filmes munkám sajnos eddig nem volt, de ez a sorozat jó tapasztalatszerzés. Meg kell szokni, rá kell érezni milyen az, amikor kamera előtt kell játszani, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelni egy ilyen munka során.
– Érsekújváron született, családja ma is ott él. Érezte valaha is hátrányát itt az anyaországban vagy a Felvidéken, hogy szlovákiai magyar?
– Engem eddig nem ért atrocitás sem Magyarországon, sem Érsekújváron a származásom miatt. Jóban vagyok a szlovákokkal is. A nyelvtörvény elszomorít, de nem vagyok hajlandó emiatt rosszul érezni magam. Nem adom meg ezt az örömöt azoknak az embereknek, akik ezt megszavazták. A Fico-féle politikával az a legnagyobb bajom, hogy a felvidéki emberek félnek magyar iskolába beíratni a gyerekeiket. A szüleim tanárok, nekik még nagyobb fájdalom ez a helyzet, hisz a magyar iskolák is fejkvóta szerint kapnak támogatást. Egyre inkább érződik, hogy az a célja az ország vezetésének, hogy ellehetetlenítsék az oktatási intézményeket, hogy ne legyen több magyar ajkú iskola.
– Tizennyolc évesen költözött át Budapestre, azóta Magyarországon több színházban is játszott. Soha nem akart a Felvidéken dolgozni?
– Lelkiismeret-furdalásom van, hogy eddig még nem játszottam a szülőhelyemen. Szívesen csinálnék egy versekből összeállított magyar nyelvű önálló estet ott, de ez még csak az ötlet szintjén létezik a fejemben.