Fontos rituális tárgyak voltak a maszkok az ókortól kezdve minden időszakban. Közülük a legszebbek a világ nagy gyűjteményeinek féltett darabjai közé tartoznak, és nagy ritkaságnak számítanak. Abban a gyűjteményben viszont, amelyet Zelnik István üzletember, hajdani diplomata évtizedek során épített fel, s amely a tervek szerint már az idén önálló otthonba költözik Budapesten, 27 nemesfém maszk található, 24 aranyból, 3 pedig ezüstből készült. A mintegy 16 ezer darabos Zelnik-gyűjtemény egyik legértékesebb része, egyik pillére ez. Akad köztük, amellyel a gonoszt űzték el, másik pedig halott uralkodó arcára került. Fellelhetők az együttesben vallási és halotti maszkok, rituális és színházi célú álarcok.
A gyűjtemény egyik legizgalmasabb, valószínűleg a világon egyedülálló darabja a mintegy hetven centiméter hosszú arany skorpiópár, amelyek potrohára arcot domborított az aranyműves, olyan ábrázolási sorba illeszkedik, amely Kr. e. 2550–2400 körül indult. A kollekció legrégebbi, viszonylag pontosan datálható darabja a Kr. e. VI–V. század tájáról való, az analógiák, a trákiai, bötiai és pöniai arisztokrata sírleletek alapján lehet korát és készítési helyét megállapítani. Egy másik maszk eredetét illetően a terület szakembere, Jelen János egyszerre említi a Fekete-tenger melletti ázsiai görög kolóniákat, a Mükénéi kultúra kínálta analógiákat s az egész Délkelet-Ázsiában elterjedt vonásokat.
A gyűjtemény legtöbb értékes darabja az utóbbi régióban született. A legkorábbit a korai hindu-buddhista kor kezdetére, a Kr. u. II–V. századra datálja a kutatás, és mint jó néhány később készített halotti, rituális vagy színházi előadáson használt maszkot, Jáva szigetéhez, Kelet-Jávához köti. Indiai ihletés és jávai hatás egyszerre jellemzi azt a két, az összeállítás különleges értékének számító rituális maszkot, amelyet bizonyosan ugyanarra, a feltehetőleg fából készült mintára kalapálva készítettek. Az egyik aranyból, a másik ezüstből készült, talán szertartásoknál, esetleg oltárok díszítésénél használhatták őket. Démoni vonásokat mutatnak, akárcsak az a maszk, amelyet az északnyugati sztyeppéken élő törzsek ötvösmesterei készítettek, s amelyet ló homlokára erősíthettek. E törzsek kultúrája szoros kapcsolatban volt a kínai, a tibeti kultúrával, de alighanem India északi régióival is, legalábbis hasonló motívumok fedezhetők fel több onnan származó maszkon is.
Rahu vagy Kala jelenik meg több olyan maszkon is, amely Észak-Indiából, illetve Jáváról származhat, a Kr. u. XI–XII. századból. A gyűjtemény két maszkja is a démont ábrázolja, a harmadik Rahu-ábrázolás pedig egy rituális koronára erősített maszkon található. A hindu mitológia vagy a buddhizmus világába kapcsolható be az a Kr. u. 915–950 körül készült arany maszk is, amely a démoni ábrázolással szemben egy boldog világban lakozó égi lényt ábrázol, mégpedig mesteri módon, a részleteket aprólékosan kidolgozva.
A részletesen, egyénített módon ábrázolt arcokkal szemben a maszkok újabb nagy csoportjainál tipizált vonásokat találunk. Titokzatos eredetű, csukott szemű, szájú halotti, fogadalmi maszkok, hangsúlyozott, elálló fülű halotti maszkok a nomád kitajok alapította Liao-dinasztia (Kr. u. 927–1125) időszakából, a szem, az orr és a száj helyén áttört maszkok, amelyek funkciója máig tisztázatlan, elképzelhető, hogy színházi előadás kellékeként, vagy az oltárra vagy a szentély bejárata fölé helyezve kapták meg funkciójukat. Az indokínai magas fennsíkról származnak többnyire ezek is, akárcsak az a két tágra nyílt szemű maszk, amelynek démoni jellegét a nyitott szájban hangsúlyosan ábrázolt fogak is erősítik.
(Aranyba rejtett arcok, Néprajzi Múzeum, a kiállítás június 20-ig látogatható.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
