Berzék ezerlakosú község Borsod megye déli, alföldi részén, Miskolctól 20, a sörgyáráról ismert Bőcstől 3 kilométerre. A kanyargó Hernád partján fekvő település neve az 1219. évi Váradi regestrumban bukkan fel először, Bezegu alakban. 1332 és 1337 között – a személyt jelölő Bezek, Bezuk formában – egyházas helyként szerepel az (aba-) újvári esperesség tizedjegyzékében. A vékonyan csordogáló források nem sokat árulnak el a helység történetéről. Árpád-kori birtokviszonyairól közvetve a szomszédos Bőcsre vonatkozó iratokból tájékozódhatunk. Az Abaúj, Borsod és Zemplén vármegye hármas határán lévő területet 1263 előtt IV. Béla – ifjabb királyként uralkodó – István fia kétharmad részben Márk ispán fia, Márk királyi szerviensnek, egyharmad részben Miskolc nembéli Panyit ispánnak adományozta. 1260-ban Panyit a kétharmad részt 40 márkáért kivásárolta; a birtokával határos földek ez időben bőcsi nemesek – az Ónodi Czudar család ősei – kezén voltak. 1291-ben Balázs fia Dénes vérdíjként megkapta a zempléni Petri és Megyer falvakat. 1325-ben Dénes fia Domonkos neve tűnik fel a miskolci uradalommal határos vidék földesuraként. A bőcsi egyház papja 1332 és 1335 között évi hét–nyolc garas egyházi dézsmát fizetett, ehhez hasonló mértékű lehetett a közeli Berzék tizedje is.
Ezerkétszáznegyvenegy áprilisának elején a Takta, Hernád és Sajó folyó lapályán gyülekezett a Batu kán vezette mongol fősereg, hogy megütközzön Béla király hadával. Az április 11-én hajnalban Muhi község határában lezajlott ütközetben elvérzett a teljes magyar fegyveres erő, maga az uralkodó is csak az ispotályos lovagok önfeláldozó hősiességének köszönhette az életét. A hónapokig életveszélyben menekülő, bujdosó Béla erős fogadalmakat tett – a vész elmúltával rendre meg is tartott –: a tatárjárást követő újjáépítéskor Borsod és Abaúj a kedvezményezett helyek közé tartozott. Ez időben épülhetett vagy újulhatott meg Berzék első temploma.
Román kori (vagy kora gótikus stílusú) épület meglétéről csupán az említett tizedlajstrom tanúskodik, a település közepén található templom későbbről, a XIV–XV. századból származik. Ekkor – 1407 és 1430 között – a Horváth és a Baski família, 1454 után a Rozgonyiak, a Pósaiak, majd a Bezzegi Borsos család tagjai voltak a falu kegyurai. Jámbor helyi hagyomány a huszitákhoz is kapcsolja a templom keletkezését, amit talán a protestáns vallás viszonylag korai megjelenése magyarázhat a településen. Az út szélén szabadon álló, újkori betonfallal kerített épület a szerényebb méretű és kivitelű falusi egyházaink közé tartozik. Hajójánál keskenyebb, keletelt szentélye a nyolcszög három oldalával záródik, déli oldalán egyetlen csúcsíves ablakkal. Mennyezetét a nyugati végén lekontyolt, egybeszabott bádogtető fedi, a szintén a déli oldalon nyíló bejáratát klasszicista ízlésű előcsarnok védi. Ugyanitt két gótikus, de utóbb kissé átalakított ablaknyílás látható. Belső berendezése, bútorzata – a református liturgiának megfelelően – a XVII. századtól több korszakban, puritán barokk stílusban lett kialakítva. Külön álló fa harangtornya 1839-ben készült. Berzék templomának legfőbb értéke, műemléki jelentősége, hogy a török hódoltság idején a Tisza középső folyása mentén elenyészett korai falusi egyházi építészetünk úgyszólván egyetlen „túlélője”.
Az 1736. évi zempléni helységnévtárban Berzégh alakban szereplő község újkori földbirtokosai között az Orgoványi, Hevesy, Malonyai, Muraközy, Maholányi, Fáy, Csanády, Draskóczy és Potoczky családot találjuk. A községben található két nemesi kúria közül a Potoczkyak 1823-ban épült udvarháza jelenleg polgármesteri hivatalként szolgál; a XVIII. századi eredetű, szintén klasszicista homlokzatú Perczel-kastély az 1848–49-es tábornok családjához kötődik. A tolnai születésű Perczel Mór (1811–1899) unokája, Perczel Olivér tábornok házassága révén Berzéken telepedett le. A kiváló úrlovas és leszármazottai máig ápolják a szabadságharc hősének – a pákozdi ütközet győztesének, majd az emigráció egyik politikai vezetőjének – emlékét. Olivér özvegye, a 97 esztendőt megért Nádasdi Baán Adrienn visszaemlékezéseiből néhány éve Binderné Palocsay Erzsébet készített dokumentumértékű könyvet. A berzéki Perczel-kastély ma is a család tulajdonában van.
origo.hu
Vitályos Eszter: Velünk, nőkkel így nem beszélhetsz!
