A Paris Saint-Germain évekig a futballvilág egyik legambiciózusabb projektje volt – és egyben az egyik legmegosztóbb is. A katari tulajdonosok érkezése után a klub megszállottan hajszolta a Bajnokok Ligája-trófeát, és ezt a világ legnagyobb neveinek leigazolásán keresztül próbálta elérni. Az évtized elején összeállt a Neymar–Messi–Mbappé triumvirátus, de már korábban is gyakori volt, hogy a sztárok jöttek-mentek a párizsi öltözőben. A bajnoki címek és a Francia Kupa-győzelmek megvoltak, de a legrangosabb európai trófea továbbra is elérhetetlen maradt. Egészen szombat estig, amikor a PSG felért a csúcsra.
Fotó: JURGEN FROMME/firo Sportphoto
Egy portugál nevéhez fűződik a PSG első fordulata
Luís Campos nevét muszáj elsők között megemlíteni a fordulat kapcsán: a portugál szakember 2022-ben érkezett „stratégiai tanácsadóként”, és bár nem hozott azonnali reformokat, fokozatosan elindult egy csendes forradalom. Ennek kulcspontjai közé tartozott Luis Enrique kinevezése, a kirakatigazolások lezárása, végül pedig a szupersztárkorszak vége. Előbb Neymar, majd Messi, végül pedig Mbappé is távozott. Mégis, egyre több játékos utal arra, hogy éppen ez kellett ahhoz, hogy a PSG végre valóban felérjen a csúcsra.
„A legfontosabb, hogy új erőt kaptunk. A csapategység, a csapatszellem kialakult, ebben erősek vagyunk. Most mindenki egyformán fontos – ebből a szempontból jobb Messi nélkül. Motivált fiatalokat igazolunk, akik nemcsak a teljesítményükkel segítenek minket, hanem az elszántságukkal is. Éhesek a sikerre” – mondta a Bildnek Fabian Ruiz.
Noha szó szerint nem mondta ki, mégis egyértelműen érezhető volt az utalás: a korábbi évek szupersztárjai nem mindig voltak egyformán motiváltak.
A 2024–2025-ös szezon során a hangsúly látványosan áttevődött: a nevek helyett a rendszerre, a show helyett a szerkezetre. A klubvezetés tudatosan döntött úgy, hogy nem kész csillagokat igazol, hanem fiatal, fejleszthető játékosokat, és közösségépítésbe kezd. A korábbi „naprendszer-stratégia” helyét egy működő futballfilozófia vette át. Ahogy Achraf Hakimi fogalmazott a PSGTV-nek adott interjúban: „Ez az edző új játékstílusa és a PSG által felépített csapat. Mi egy nagy család vagyunk, egymásért játszunk. Ez a legfontosabb, amikor mindenki ugyanabba az irányba húz.”
A marokkói védő az idény során többször is viselhette a csapatkapitányi karszalagot, amiről a klub honlapjának adott interjúban is mesélt:
Rengeteget tanulok ebből az új szerepből, amit a csapat és a klub rám bízott. Nagy büszkeség, hogy vezethetem ezt a közösséget. A célom az, hogy hosszú távon is meghatározó maradjak és büszkeséget okozzak a párizsiaknak.
Ezt a külső szemlélők is megerősítik. A Stade Brest csatára, Ludovic Ajorque így méltatta a párizsiakat a Bajnokok Ligája-rájátszás első meccse után: „Együtt játszanak, együtt letámadnak. Egyként mozognak – ez a különbség.”
Luis Enrique már jóval korábban, még Kylian Mbappé jelenlétében is jelezte, hogy a csapat jövője nem a neveken múlik.
„Ha minden jól megy, jövőre sokkal jobb csapatunk lesz – védekezésben, támadásban, középpályán, taktikailag és fizikailag is” – mondta 2024 februárjában. A kijelentés akkoriban vihart kavart, de az idő őt igazolta.
„Tavaly azt mondtam, hogy az idei csapat jobb lesz. Most pedig úgy gondolom, hogy a következő még ennél is jobb lehet. Ez az a pozitív szemlélet, amit próbálok átadni a játékosaimnak. A számok is minket igazolnak.”
Ahogy jöttek az eredmények, egyre határozottabban állt ki nézete mellett:
Bátor voltam, amikor kimondtam, hogy Mbappé nélkül is jobb lehet a csapat. De ma már azt látjuk: a játékosok kihívásként fogták fel ezt a helyzetet és látványosan jól reagáltak.
Szerettük volna megtartani Kyliant, de most egy sokkal érettebb, strukturáltabb és összetartóbb csapat dolgozik a pályán.
Fotó: FRANCK FIFE / AFP
Nem egy olyan játékost akartam, aki 40 gólt rúg, hanem több játékost, akik megosztják a felelősséget.”
A szemléletváltás nemcsak a taktikában, hanem a fizikai mutatókban is tetten érhető. „Nem is kell a számokat néznem. Elég ránézni a játékunkra – látni a ritmust, az akciókat, a sebességet. A statisztikák csak megerősítenek: a sprintek és a nagy intenzitású futások alapján is az élmezőnyhöz tartozunk.”
A PSG egyik legfőbb belső motorja ebben a szezonban Vitinha volt, aki nemcsak passzpontosságával, hanem mentalitásával is kulcsszerepet játszott. „Mindig hittünk magunkban, még akkor is, amikor az eredmények nem úgy alakultak. Tudtuk, hogy nem az volt a valóság, amit a tabella mutatott. A Manchester City elleni meccs fordulópont volt: tudtuk, ha elveszítjük, kiesünk. De ott minden összeállt. Onnantól éreztük, hogy bárkit legyőzhetünk.” A portugál középpályás hozzátette: „Nem lehet mindig dominálni. Voltak meccsek, amikor kevesebbet volt nálunk a labda, mégis mutattunk egy másik arcot – a küzdő, szenvedélyes, ellenálló PSG-t. És ez legalább annyira fontos volt.”
Ebben a szezonban Luis Enrique filozófiája teljesen kirajzolódott.
Ez már nem a szupersztárok futballja. Ez egy rendszer, amely működik – mert olyan játékosok alkotják, akik hajlandók alárendelni magukat a közösségnek.
És ez végül meghozta azt, amire a klub hosszú évek óta várt: a Paris Saint-Germain történetében először elhódította a Bajnokok Ligája trófeáját. Nem a nagy nevek projektje hozta meg a sikert, hanem az az idény, amikor először a csapat, és nem az egyéniség került a középpontba.
Luis Enrique a döntő után külön kiemelte: „Hatalmas volt a nyomás, de a csapatom kivételesen játszott. Dembélé például elképesztő volt a letámadásoknál, nem hagyta az Inter védőit levegőhöz jutni. Amikor jött a lehetőség, kegyetlenül kihasználtuk. Irányítottunk, uraltuk a meccset.”
De a siker nemcsak szakmai szempontból volt jelentős. A mérkőzés előtt a szurkolók egy megható koreográfiával emlékeztek meg Enrique elhunyt lányáról: a lelátón egy óriási zászló jelent meg, amelyen a kislány egy PSG-zászlót tűz le a pályán.
„Nagyon megindító volt. Nem kell Bajnokok Ligáját nyernem ahhoz, hogy a lányomra gondoljak – ő mindig itt van velünk” – mondta a spanyol edző könnyek között. –
A családom, a csapatom, ez az egész közösség együtt élt meg mindent. Ez a mentalitás az, ami végigvitt minket.
És ez a mentalitás most történelmet írt.
