A Kárpátia expressz utasai átélhették a „boldog békeidők” vasúti utazásainak hangulatát

Hatalmas sípolással indult el a 424-es, Bivaly becenevű gőzmozdony vontatta Kárpátia expressz a Kelenföldi pályaudvarról. A nyolc kocsiból álló történelmi vasúti szerelvény a Trianon Múzeum szervezésében, a nemzeti összetartozás napja alkalmából indult Székesfehérváron át Várpalotára, fedélzetén autentikus vasúti személyzettel, hagyományőrző katonákkal és háromszáz utassal. Az utazás a Kárpátia expresszen és a múzeum egész napos rendezvényeinek programja mind a Kárpát-medencei magyarság összetartozását erősítette.

A a 424-es, Bivaly becenevű gőzmozdony ünnepi díszben. Fotó: Pintér László/Trianon Múzeum

A vastag füstfelhőt eregetve, prüszkölve és fújtatva haladó, impozáns megjelenésű gőzös húzta nosztalgiakocsikban való utazás már önmagában is igazi élményt nyújtott: az utasok átélhették a „boldog békeidők” vasúti utazásainak hangulatát. A Kárpátia expressz gőzmozdonya mellett kiemelt szerepet kapott az 1883-tól a luxus Orient expressz vonat részeként közlekedő tíkfa borítású Orient étkezőkocsi, az 1916-ban készült Piano szalonkocsi, ahol Farkas Sándor, az országos bárzongorista-verseny többszörös győztese játszott; a sárgaréz borítású pulttal ellátott sörkocsi vagy az ABa 2305-ös, elegáns személykocsi. 

A Kárpátia expressz szalonkocsijában Farkas Sándor szórakoztatta az utasokat. Fotó: Pintér László/Trianon Múzeum

A Kárpátia expressz szimbolikája

Szabó Pál Csaba, a Trianon Múzeum igazgatója lapunk kérdésére válaszolva elmondta, hogyan született meg a Kárpátia expressz gondolata. – Egy olyan formát kerestünk, ami a talán legfontosabb emlékezetpolitikai napot ki tudja ragadni a megszokás és a rutin karmai közül – avatott be az igazgató. – 

Ez egy nagyon nehéz nap, és próbára is teszi a magyarokat, hogyan lehet megélni. Arra jutottunk, hogy pozitív tartományba kell emelni. Ahhoz, hogy újra közösségi életet élhessünk, dinamikus, öntudatos és felszabadult alkalmak kellenek. Így jött az ötlet: ha az emlékezést kiemeljük a statikus keretből,  akkor ezek az energiák maguktól is a felszínre kerülnek

 – mondta, majd megosztotta véleményét arról, hogy Magyarországon sokszor kötődtek pozitív ügyek a vasúthoz. 

A a 424-es, Bivaly becenevű gőzmozdony előtt a csendőr hagyományőrzők állnak.  Fotó: Pintér László/Trianon Múzeum

Mint mondta, 

a vasúti közlekedés a magyar erőnek és teljesítménynek az egyik legegyértelműbb területe. 

A magyar vasút és a gőzmozdonygyártás több évtizedig a világ élén volt, a legerősebb gőzmozdonyok 1914-ig Magyarországon készültek. Ötezer gőzmozdony készült nálunk, ebből a román megszállók 2500-at magukkal vittek. 1918-ra csak száz-egynéhány működőképes maradt belőlük Magyarországon. – 

A gőzmozdony szimbolikája is kifejezi a magyar életerőt és feltámadási képességet: ebből a néhány tucat gőzmozdonyból egy élenjáró vasúti közlekedés támadt, sőt Észak-Erdély visszacsatolása után új vasútvonalat is építettünk Szeretfalva és Déda között.

  A Magyar Királyi Államvasutak a II. világháború végére megközelítette a korábbi színvonalat. Ezért az volt az ideánk, hogy a vasút és környéke alkalmas arra, hogy ezt az erős és győztes Magyarországot megmutassa – tette hozzá Szabó Pál Csaba. 

A kalauz is korhű egyenruhában terelgette az utasokat. Fotó: Pintér László/Trianon Múzeum

A vonat autentikus személyzetét a hagyományőrzők: kalauzok, katonai járőrök, a Magyar Királyi Csendőrség képviselői és a postamester alkotta, akik egy keretjátékot biztosítva időutazást tettek lehetővé az utasok számára. Székesfehérváron a Székesfehérvári Ifjúsági Fúvószenekar és hatalmas tömeg várta a Kárpátia expresszt, majd a Hungarikum együttes zenéje színesítette az itt töltött időt. Várpalotán kaláccsal és pálinkával fogadták a vonat utasait, akik a Magyar Honvédség Veszprém Légierő Zenekar felvezetésével indultak a múzeumba. Az intézmény kertjében változatos kulturális programok fogadták az érkezőket: Ács János, Kuczmog Klaudia, Bencze Ilona, a Kiss Kata Zenekar és a Várpalotai Zeneiskola növendékei léptek fel, majd Orbán János Dénes Kossuth-díjas költő, író, a Trianon Múzeum nagykövete mondta el beszédét. 

Orbán János Dénes beszédet mond a rendezvényen. Fotó: Pintér László/Trianon Múzeum

Idézte a brit sajtómágnás, Lord Rothermere a Daily Mail című lapban 1927-ben megjelenő írását, amelyben a trianoni békediktátum igazságtalanságáról és a magyar határok tarthatatlanságáról írt. A Magyarország helye a Nap alatt. Igazságot Közép-Európának! címet viselő munka  arra a vezérgondolatra épült, hogy az első világháború után meghúzott térségbeli államhatárok egy újabb háborús konfliktust idézhetnek elő. A lord a trianoni békeszerződést a magyar etnikumot mélységesen sértő döntései miatt bírálta, s rámutatott arra, hogy a békeszerződés következtében olyan feszültség keletkezett a dunai régióban, amely akár háborús konfliktushoz is vezethet.  – 

Soha be nem gyógyuló sebhely Trianon említése– folytatta gondolatmenetét a Trianon Múzeum nagykövete– A nemzeti összetartozás napjának neveztük el azt a napot, amelyen megpróbáltak szétszakítani minket, de valójában kegyelemdöfést adtak annak a világrendnek, amely néhány évtized alatt igazi normalitáshoz vezethette volna el Európát, és Európa vezérletével az egész emberiséget. Ehelyett százmilliók halála és kálváriája lett a sorsunk. Bízunk abban, hogy a Kárpát-medence mindig is túlélő hely volt, nemhiába ömlött érte annyi drága vér

 – mondta többek között Orbán János Dénes. 

 A múzeum előtti téren megtekinthető volt A Kárpát-medence magyar borvidékei című látványos kiállítás, ugyanakkor Zichy-Apponyi pincében Vesztergám Miklós, Dankó Pista-életműdíjas tárogatóművész kíséretével exkluzív borkóstolót és borvásárt tartottak. A rendezvény ideje alatt a múzeum parkjában nemzeti könyv- ajándék- és kirakodóvásár várta az érdeklődőket.