Egy „gusztustalan magánügy”

Három fénykép. Az első kettőn a barátnőm szoptatás közben. Az egyik hajón készült, szikrázó napsütésben, háttérben a tengerrel. A másikon kerthelyiség, asztalok, székek, a barátnőm békésen hajlik az éhes baba fölé. A harmadik fotó bejárta a világot, Cindy Crawford egy kávéházi teraszon ülve megszoptatja csecsemőjét. Ez a kép éterien mutatta azt a természetes történést, amit nevezhetünk ősinek, szakrálisnak, éppen ezért romlatlannak. A képek Görögországban, illetve Amerikában készültek. Magyarországon, ebben a furcsa országban a szoptatás, a nyilvános szoptatás állítólag perverz, gusztustalan magánügy. Konkrétan az egyik fiatal nőt a buszról szállították le azzal az indokkal, hogy zavarja más emberek szemét ezzel a magánakcióval. Más esetben újra és újra felszólították az anyukát, hagyja el a házat, mert nyilvánosan szoptatni undorító. A történet egy páholy mélyén zajlott, ahová a nézőtéri felügyelő azzal rontott be, hogy „étkezni tilos”. Nem akadnék ki ezen, ha igazuk lenne. Többszörösen sincs igazuk. Először is Magyarországon olyan kevés gyerek születik, hogy minden csecsemőt meg kell becsülni, aki a világra kéredzkedik. Másodszor: oly mértékig anyatej- és szoptatásellenes a trend, hogy minden anyát is meg kell becsülni, aki hajlandó szoptatni. Nekem erre nem volt módom, nem úgy a sógornőm, aki kirándult, nyaralt, utazott, és ha eljött az idő, kigombolta a blúzát, megszoptatta a fiát. Mi sehová nem tudtunk menni, az anyatej hordása, a fertőtlenítés, melegítés, hűtés az etetést naponta tízszer változtatta síkos üvegheggyé. Harmadszor: mi ez a nevetséges képmutatás? Melleket nagyíttatni, mutogatni nem gond, sőt egy újságban nyereménnyé előléptetni, megcsináltathatod a cicijeidet, ha megnyered a fődíjat. Otthon DVD-n, interneten pornófilmet nézegetni, azon élvezkedni, naponta ismételni, míg kikopik a lemez, az nem gusztustalan. Színes lapokat bújni, melyekben közismert celebek mutogatják, amit csak a feleséged mutogathatna neked, az nem gusztustalan. Nem bántja az emberek szemét. Tulajdonképpen, akik a buszon szóltak a vezetőnek, vagy a jegyszedők, akik hazazavarták a szoptatós anyát, nem értem, miért nem tiltatják be a templomokban Máriát a kisdeddel. Igazából gusztustalan magánügy, hogy a képeken a félig pucér csecsemő lóg az anyja mellei között. Pláne egy megszentelt helyen. Ez az igazi közszemérem elleni vétség. Nem az örömlányok számlakönyve vagy a rúdtáncosnők bugyijába tűzött pénzek. Különös morális káprázat áldozatai vagyunk. Miközben végig sem gondoljuk, hogy minket is szoptatott az édesanyukánk és őt is az ő anyukája, és így tovább ködbevesző őseinkig. A szoptatás amellett, hogy tökéletes immunitást ad a legsérülékenyebb korban a gondviselés, a Jóisten vagy az evolúció jóvoltából biztosítja a következő generációkat, az emberiség életben maradását. Tehát a női mell csak másodsorban az a férfiak által hiszterizált álomikon, aminek ma hirdetik, mutogatják, faragják, fogdossák és sértegetik: dudának, csöcsnek, cickónak, cicinek, didinek és más lealázó neveken „becézve”. Holott a női mell funkciójának beteljesülése az a pillanat, amikor az anya legelőször terelgeti a pici baba száját az éltető bimbó felé. Történjen az lakásban, hajón, kiránduláson, kávézóban vagy egy középület pihenőjében. Ne legyünk kirekesztők! Főképp azok szálljanak magukba, akik a szoptató nőben nem az életet adó ősanyát, hanem egy erőltetett perverziót mint saját bűntudatuk tényét látják megtestesülni.