Tegnap nyomtatott és internetes orgánumok megszellőztették a labdarúgó vesztegetési ügy újabb fejezetét. A tavalyi Honvéd– Győr MK-döntő visszavágója előtt magukat kispesti labdarúgóknak kiadó személyek a győriek két játékosát, Böőr Zoltánt és Józsi Györgyöt keresték meg, hogy húszmillió forintért szívesen „átengednék” a trófeát a zöld-fehéreknek. (Ehelyett idegenbeli 1-1-gyel és hazai 0-0-lal a piros-feketéké lett a kupa.) Még nem tudjuk, klasszikus bundaügyről van-e szó, avagy ez az eset is a szerencsejátékkal kapcsolatos.
Sokan azt vizionálják, az európai, benne a magyar vesztegetési botrány (amelynek keretében a bochumi ügyészség átadta a Nemzeti Nyomozó Irodának a németországi nyomozást összefoglaló anyagot) a labdarúgás halálát eredményezi. Ám ennek az ellenkezője legalább olyan valószínű. A magyar klubok páratlan egységbe tömörültek, persze csak a színfalak mögött. Ám a tények beszédesek. A hírbe hozott játékosok nem kapnak szerződést az NB I-ben. A Honvéd tavaly nyáron például tizenhat emberétől vált meg – a nyilvánosság számára persze szigorúan szakmai alapon. Eme tizenhat labdarúgóból – köztük válogatottak, jó nevű külföldiek – erre az idényre csak egy talált magának új csapatot az első osztályban.
Rövid távon az erkölcsi győzelem fontosabb, mint a kupasiker.

Ilyen Magyar Péter békepolitikája: mocskos szidalmakat kap a kormánypártok egyik női politikusa