Gátlástalanná vált német bulvársajtó

Megingott a német sajtó íratlan törvénye, hogy a köztársaság magazinjai – a kemény konkurenciaharc ellenére – nem támadják egymást. E tabun a Hamburgban megjelenő Stern tette túl magát, amikor a Münchenben szerkesztett Buntéról azt állította, hogy Stasi-metódusokra jellemző céltudatossággal igyekezett kifürkészni befolyásos politikusok magánéletét. „Ha a Stern által megszellőztetett eljárás megfelel a valóságnak, akkor az a bulvárújságírás eldurvulásának egy új lépcsőfoka” – hangoztatta egy német médiajogász.

A Bunte elsősorban az úgynevezett felső tízezer prominens tagjainak – iparmágnásoknak, film-, divat- és sportsztároknak, az uralkodóházak leszármazottainak – ügyeivel, intim kapcsolataival foglalkozik. E kategória az utóbbi időben számtalan politikussal gazdagodott. Szexuális magánéletük titkai késztették a lap felelőseit arra, hogy nyomára jussanak a szerelmi kapcsolatoknak. Az oknyomozó újságírás nyújtotta lehetőségeket azonban nem tartották kielégítőnek és a magát elsődlegesen fotóügynökségként reklámozó, berlini CMK magánvállalkozást bízták meg a feladattal. A cég munkatársai azután kamerákkal, álcázott lakásokból készített felvételekkel, a szomszédok kikérdezésével, lábtörlőkre erősített, érkezésre és távozásra figyelmeztető riasztóberendezéssel, manipulált levélszekrényekkel láttak munkához. A Stern a CMK-alkalmazottaktól kapott és az operatív eljárások irataiból szerzett információk alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a Bunte illegálisan férkőzött be a célba vett politikusok magánéletébe és a kétes eljárással megsértette a publicisztika irányelveit.
A paparazzi stílust alkalmazó „nyomozók” figyelme bevezetőül – 2008 tavaszán – Oskar Lafontaine-re összpontosult, akiről a fővárosban az a pletyka járta, hogy a szocialista Baloldal kommunista szárnyát képviselő Sahra Wagenknechtnek a barátja. Lafontaine megfigyelése a Scarface („forradásos pofa”) álnév alatt futott, utalva arra a sebhelyre, amely az 1990-ben ellene késsel elkövetett merénylet után a nyakán megmaradt.
A sort a szociáldemokraták volt elnöke, Franz Müntefering folytatta. Az özvegy SPD-politikus lakását a Wilhelmstrassén hónapokon keresztül tartották szemmel, hogy nyomára jussanak a később feleségül vett Michelle Schumanhoz fűződő viszony alakulásának. A bajor CSU-t vezető Horst Seehofer afférja a tőle törvénytelen gyereket váró Annette Fröhlichhel ugyancsak okot nyújtott a tartós megfigyelésre. Sőt kémkalandnak felérő eseményről gondoskodott az újszülött keresztelője alkalmából. A háttérből leselkedő CMK-spiclik elől az anya a szertartást végző pap kocsijának csomagtartójában hagyta el a színhelyet.
Stefan Kiessling, a fotós cég feje 2008 őszén napokat töltött el Stuttgartban, és igyekezett nyomára jutni a válásban lévő baden-württembergi miniszterelnök, Günther Oettinger új párkapcsolatának.
A Stern további leleplező adatai arról számolnak be, hogy a megfigyelésektől Alsószászország miniszterelnöke, Christian Wulff (CDU), a nagykoalíciós kormány közlekedésügyi minisztere, Wolfgang Tiefensee (SPD), sőt az EU-biztos Günter Verheugen sem tudott szabadulni.
„Egyre nyilvánvalóbb, hogy a Bunte kívülálló szolgáltatót bízott meg a kényes feladat elvégzésével” – hangoztatja a hamburgi magazin. A müncheni lap tabunak minősíti ugyan a politikusok intim életét, de arra az álláspontra helyezkedik, hogy a szerelmi kapcsolatok, afférok és válások nem tartoznak a példaképnek számító, közéleti személyek „legbensőbb”, védelmet kiérdemlő életviteléhez. A német sajtókódex 4. bekezdése így fogalmaz: „egyedi esetekben a burkolt megfigyelés akkor indokolt, ha a különlegesen közérdekű információkhoz más módon nem lehet hozzájutni.”