Én nem tudom – mondta ravaszul Tárnoki néni dédunokájának, a hétéves Esztikének –, hogy elengedhetlek-e téged a Fidesznek kopogtatócédulát gyűjteni. – Engedj! – sikoltott fel örömmel a kislány, aki ilyesmiben nem is reménykedett. – És a pedofilok? – kérdezte az öreg hölgy, mélyen titkolva hátsó szándékát. – Nem lenne jobb, ha azokhoz én mennék netán? – Te?! – ámult el Esztike. De honnan veszünk hivatalos megbízólevelet?
– Robi – fordult Tárnoki néni másik unokájához, a tízéves komputerzsenihez, aki napi tizenhat órát töltött a számítógép előtt. – Nyomtass nekünk néhány megbízólevelet a Fidesz, az MSZP, a Jobbik és az MDF–SZDSZ nevében. – Oké – felelte a fiú –, csak egy perc, míg megnézem, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalnál nem figyelnek-e bennünket. Semmi – tette hozzá csalódottan. – Pedig az előbb csalinak bedobtam a Magyarok Nyilai és a BKV kulcsszót.
Robi úgy döntött, hogy megtréfálja a dédit. Ezért az MDF megbízólevelét Bokros Lajos nevére állította ki.
– Bajsza úgyis megvan hozzá – gondolta minden rosszindulat nélkül. – Bár nincs merész sasorra.
Miután megkapták a szükséges papírokat, Tárnoki néni így szólt Esztikéhez: Vezetheted a kerekes székemet. Én, hogy formába jöjjek, a járókerettel megyek. Először a Vörös Október út 7/B-ben gyűjtünk. A tizenkét emeletes színpanel társasházban.
– Azt most Harmadik Köztársaság köznek hívják – sietett segítségére Robi. – A lift rossz, a távfűtés szünetel.
– Majd a földszinten kopogtatunk. De hogy biztosra menjünk, nyomtass néhány kopogtatócédulát is.
Amikor odaértek a házhoz, Esztike konstatálta, hogy az épület, hasonlóan a pisai ferde toronyhoz, megsüllyedt, így a panelprogram keretében a földszintből alagsor lett. Hetvenegy aranyozott postaládából hetven diszkréten fel volt feszítve. Az egyetlen épről kiderült, hogy a UPC kapcsolótábláját rejti.
Az első ajtón ez állt: dr. Szenthffy Attila.
– Ide ne menjünk – mondta Tárnoki néni, aki gyanúsnak találta a két ef ipszilont, a szentet, meg az Attilát.
– Miért? – kérdezte Esztike, aki a lényegre érzett. – Mesterházy Attilától is megijedsz? Félsz a kisnemesektől?
A kopogtatásra egy bocskait viselő öregúr nyitott ajtót, aki Esztikét Szép Ilonka apjára, az ősz Peterdire emlékeztette.
– Kopogtatócédulákat gyűjtünk – mondta Tárnoki néni, aztán Esztire tekintve hozzátette –, a Fidesznek.
Az öregúr megsimogatta Esztike fejét, és kitárta az ajtót.
– De sajnos egy fél cédulánk sincs. Az összeset ellopták a postaládákból. Már jelentettük a rendőrségen.
– Sebaj – mondta Tárnoki néni – hoztunk magunkkal pótlást. Önöknek csak ki kell tölteni.
Közben egy pirospozsgás anyóka is előkerült.
– Tudják mit? – javasolta lelkesen –, adják ide a kopogtatócédulákat, körbefutom a házat. Én pontosan tudom, ki kicsoda, ki jobbikos, ki MSZP-s, azokhoz be se csöngetek.
Néhány perccel később hatvanegy kitöltött ajánlószelvénnyel tért vissza.
– Köszönjük – mondta Tárnoki néni, és elsüllyesztette réklije zsebébe a cédulákat, miközben talányosan mosolygott.
– Most mindezt bevisszük a Fidesz-irodába – örvendezett a kapuban Esztike.
– Gyermekem, ez csak lövőcsel volt – felelte Tárnoki néni. – Mire menne OV ezekkel a hamisított szelvényekkel? Az OVB kiröhögné. – Megsimogatta az elpityeredett kislány fejét. Viszont ha ezután jön valaki kopogtatni a Fidesz nevében, kirúgják, és kihívják rá a rendőrséget. Hogy nem volna-e jobb, ha az aktivistáink mindenütt ezt a módszert alkalmaznák, én nem tudom…
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
