Áh, az én repülő püspököm! – fogadta XI. Piusz pápa, amikor a püspökök közül elsőként repülőgéppel érkezett a Vatikánba. Almásy László sivatagkutatót alkalmazta pilótaként, afféle magántitkárként és sofőrként is, így nem csoda, hogy Vas vármegyében az elsők között vett autót. Tours-ból hazahozatta Szombathelyre Szent Márton ereklyéinek darabjait. Újságot, katolikus könyvkereskedést és egyházmegyei takarékpénztárt alapított. Legendás mecénás és műgyűjtő hírében állt. 1919-ben komornyikja segítségével, álbajuszt ragasztva szökött meg a budapesti gyűjtőfogházból. Rebesgették, hogy anyai ágon portugál királyi vér csordogál az ereiben. Amint egyik kuruc őse, Mikes Kelemen követte a vezérlő fejedelmet, úgy állt ő is habozás nélkül 1921 áprilisában a szombathelyi püspöki palotába titokban érkező IV. Károly mellé. Gyergyóalfaluban, Erdély eldugott zugában kezdte papi működését, pirospozsgás székely fiúcskák és leányok orrát törülgetvén hittanórán, de egy adoma szerint kocsijába már akkor sem egymás mellé, hanem egymás elé fogta be a lovakat – „ha már nincs négyes fogata, legalább hasonlítson hozzá”. Erdély-szerte gróf úrnak szólították. Szegény püspökségét később mégsem cserélte fel a gazdagabb veszprémivel. Végül főpapi ékszereit a Vörös Hadsereg katonái lopták le testéről, miután holtan rogyott össze répceszentgyörgyi kastélya lépcsőjén.
Azt hiszem, ennyi történetszilánk és mendemonda elegendő annak érzékeltetésére, hogy egy katolikus pap által katolikus papról írt könyvecske nem feltétlenül a száraz regulák világát idézi.
Az ajánlott kötet a szerző, Székely László születésének 115. és a fent bemutatott „alany”, az izgalmas életű Mikes János pappá szentelésének 110. évfordulóján jelent meg: több mint negyven év asztalfiókban porosodás után A Magyar Nyugat Történeti Kiskönyvtára sorozat tizenegyedik darabjaként láthatott napvilágot Veres András püspök ajánlásával.
Székely László szombathelyi teológiatanár, kőszegi apátplébános, majd – internálása, börtönbüntetése után – győrvári, gasztonyi plébános, a két világháború között kialakult katolikus szépirodalom költője, egyház-, illetve helytörténeti dolgozatok szerzője évtizedeken át munkatársa volt gróf Mikes Jánosnak, a szombathelyi egyházmegye 1912 és 1935 közötti püspökének. Géfin Gyula prelátus-kanonok életrajzi adatgyűjtését gyúrta olvasmánnyá személyes benyomásaira, élményeire is hagyatkozva, megengedve magának, hogy a „szépet, a szebbet, a legszebbet igyekezzék felfedezni” Mikes személyiségében. Inkább emlékezés, mint történelem, adja meg a műfaji támpontot, hisz – érvel – „egy gyermek sohasem tud atyjáról elfogulatlanul történetet írni”. „Tudom, hogy Mikes püspök egyéniségében is volt olyan kettősség, ami például jobb arca és bal orcája között megfigyelhető volt. Egyszer világfinak tűnt fel, máskor nagyon is igazán és őszintén jámbornak bizonyult.”
Gömbös Gyula megvendégeléséhez például ezt fűzi hozzá: „Lehet, hogy ezzel az egyház iránt enyhítette Gömbös érzületét, hiszen nem okvetlen kutyapárti az, aki egy dühös ebet gügyögve simogat.” Vagy, ahogy másutt írja, Mikes kifinomult diplomata és székely góbé volt egyszerre.
Az értékes kiadvány zárótanulmánya Bakó Balázs egyháztörténész tollából jól összefoglalja a magyar főpap történelmi jelentőségét, hangsúlyozva az új plébániák, lelkészségek létrehozását; a szerkesztő, Soós Viktor Attila érdeme pedig az adatokban gazdag lábjegyzetanyag, amely szintén megér egy misét.
(Székely László: Emlékezés Mikes János gróf szombathelyi megyés püspökről. Magyar Nyugat Könyvkiadó, Vasszilvágy, 2009. Ára: 1980 forint)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
