Joszif Gyurcsány

A legdivatosabb közhely napjainkban, hogy ennél már nem lehet lejjebb. Dehogyisnem, barátaim! Minden nap, ahogy lassan araszolunk a választás felé, újabb és újabb szégyenletes, arcátlan, és „ettől kiakadok” történések ekézik a közvélemény ingerküszöbét. Molnár Lajos „Miért lettem antipatikus?” (medikus) visszaemlékezése minisztersége tíz hónapját hivatott bemutatni. Bár a miniszterelnökről nem ír direktben rosszat, elejtett megjegyzésekből, fordulatokból, árulkodó félmondatokból, sajátos megnyilvánulásokból éppen eleget tudunk meg Gyurcsány Ferenc „államférfiról” ahhoz, hogy lezsibbadjunk tőle. Ami azonban kimaradt a könyvből, azt feltehetőleg azért hagyta ki a szerző, mert olyan horogütést vinne a nagyközönség állára, amitől mindenfajta demokratikus vagy civilizált máz letörlődne Gyurcsány Ferencről, és marad a primitív ragadozó, a bolsevizmus ügyetlen reinkarnációja. Idézzünk a Heti válaszból: „Az eskütétele után (Molnár Lajos) első személyes találkozóján Gyurcsánnyal néhány nőgyógyász letartóztatása is felvetődik ötletként, hogy megfélemlítsék az orvosokat és letörjék a megszorítások miatti ellenállást. »Nem kellene példát statuálni, követni a pozsonyi példát?« – fordult hozzá (Molnárhoz) a kormányfő… »Én ezt nem tartottam szükségesnek«” – idézi fel válaszát Molnár. Magyarázatként: abban az időben, Pozsonyban egy előre kialkudott hálapénz átvételekor a rendőrség letartóztatott egy szülész-nőgyógyász szakorvost. Ez a felidézett intermezzo megvilágítja Gyurcsány ügyesen titkolt észjárását. Ha Molnár Lajosnak aznap rossz napja van, akkor hatalmas hírveréssel és teljes médiahadjárat mellett sittre vágnak néhány szülész-nőgyógyászt, akikre, hogy csúnyán fogalmazzunk, amúgy is „ki van rúgva” a közvélemény. Van úgy, hogy nem ok nélkül. Ürügyül csillapíthatatlan pénzéhségüket, a betegek kihasználását, a közmorál rombolását, az egészségügy lejáratását hozzák fel, ellenében meghirdetik a Gyurcsány-kormány szent keresztes hadjáratát az egészségügy rendbetételére. Az irigység és orvosellenes demagógia nagy úr, a siker a köznépnél garantált. A távlatok a csillagokban: lecsukják a szív- és érsebészeket, a hasi sebészeket, az onkológusokat és így tovább, amíg a fogorvosok be nem zárják a sort, mert ha valaki megérdemli a börtönt, hát a harapófogós inkvizítorok nagyon is. Ez ugyan csak vízió, de jelentkezzen valaki, aki ezek után Gyurcsány Ferencet demokratának tartja. Demokratának, aki „évértékelőt” tartott liberális barátainak. Milyen minőségében? Nyilván modern demokrataként, akinek eszköztárában a jobboldal megsemmisítésén kívül néhány koncepciós per is megbújik. Ha csak ötlet szintjén is. Gyurcsány módszerei nem újak. Pártjának szellemi elődje, Joszif Visszarionovics Sztálin meg a zsidó orvosokat nem szerette, s csak azért nem végződött tömeges akasztásokkal a „fehérköpenyes gyilkosok” pere, mert a sors tréfájaként Sztálin agyvérzésben meghalt. Elmaradt a per, vele a zsidók kitelepítése. Gyurcsány, mint a demokratikus meggyőzés lovagja, börtönbe csukatta volna azokat, akik az útjába álltak állítólagos reformjainak. Ez nem elszólás vagy rossz fogalmazás, ez a kriptobolsevik „rárontó” tettenérése. A demokratikus mázzal körbekent ájtatos diktátor kivillantotta tépőfogait. Gyurcsány Ferenc abban a könyvben azt is bevallja, hogy ő semmi nem akar lenni, csak Magyarország miniszterelnöke. Ezt már egyszer eljátszotta, a legkorruptabb és legboldogtalanabb országgá téve bennünket. Az Isten mentsen meg mindenkit ettől a retro-sztálinistától!