Kolozsnéma református temploma

Gönyűvel szemközt, a Duna bal partján, a medvei hídtól 15, Komáromtól 30 kilométerre található az ötszáz lelkes, magyarok lakta Kolozsnéma (Kliz’ska Nemá). A falu neve – Ipolyi Arnold 1859-ben megjelent munkájában – már Szent László király 1094. évi oklevelében felbukkan a némai Kolos comes birtokaként, hiteles iratban azonban 1222-ben szerepel először Néma. A települést ekkor hercegi szolgák, komáromi és szolgagyőri (Galgóc) várnépek lakták – innen a község korabeli Várnépenéma, Úrnépenéma elnevezése. Györffy György történeti földrajzkönyvében olvasható, hogy tulajdonrészük volt benne a szentmártoni bencéseknek is, Uros apát 1226-ban panaszolja, hogy két ekealjnyi birtokán Chene mester fiai zaklatják a szolgákat, amire a pápa 1232-ben megerősítette a pannonhalmi monostor némai jogait. Ez az okirat tesz először említést a falu Mindenszentek-templomáról. 1237 és 1240 között részletes összeírás is készült a Benedek-rendiek itteni javairól, a földeken és erdőkön kívül dunai halászhelyekről és egy szigetről is. A tatárjárás után – 1251-től – a szolgagyőri várispán fűvel-fával pereskedik a némai birtokokért, végül IV. Béla azzal oldja meg a bonyodalmakat, hogy 1265-ben Walter budai kamaraispánnak adományozza Néma nagyobb részét, megtetézve Komárom várával. 1327-ben Károly Róbert megújítja a korábbi uralkodók adományait Kozma fia Doboz és Banai Dénes számára. E régi levelek bőséges forrásai a határjeleknek, gazdasági és természetföldrajzi neveknek. (Idetartozik érdekességként, hogy a helységnév jelentése – beszélni nem tudó – etimológiailag ugyanaz, mint a német, azaz „érthetetlen” nyelven megszólaló, tehát „néma” szavunké.)
A XIV. században a Cseszneki családé volt a település, amely 1387-ben újfent Kolus de Nema formában szerepel Zsigmond király levelében. 1522-ben Egyházasnéma és a Kolosfi család kastélya található benne. A török portyázásai, majd a Bécs ellen indított hadjáratok romba döntötték a települést, lakói egy időre el is költöztek belőle, régi épületei tönkrementek.
Két templomot találunk egymás közelében a község nyugati végén, a Duna lapályából kiemelkedő dombháton. A katolikusok temetőjében álló tornyos épület a Szent Őrangyalok titulusú egyház, 1884-ben emelték. Közelében a Lossonczy család XIX. századi síremlékei sorakoznak. Pár lépéssel távolabb már a község reformátusai temetkeznek. Kolozsnéma lakói korán, az 1530-as évek elején áttértek a protestáns hitre, XVI–XVII. századi templomukat nem ismerhetjük: a temetőben lévő régi építményt vették használatba, és alakították át szükség szerint. Most is látható egyházuk 1793-ban készült. Kelet felé megnyújtották a régi falakat, egy évre rá fatornyot ácsoltak a nyeregtető fölé. 1801-ben és 1819-ben is munkálkodtak rajta, sík mennyezete és a nyugati oldal karzata 1823-ra lett kész. 1857. szeptember 1-jén tűzvész pusztította el szinte az egész falut. A megsérült templomot a következő májusra helyreállították. 1928–29-ben renoválták, az utóbbi években pedig – magyarországi szakmai és anyagi segítséggel – elvégezték teljes műemléki helyreállítását.
A szép formájú, arányos templom legfőbb érdekessége a nyugati végén látható félkör alakú falazat, amely Néma Árpád-kori körtemplomának megmaradt része. Kőből készült, feltehetően az 1100-as években mindenszentek tiszteletére. Belső átmérője hat méter, falvastagsága 90 centiméter – fél régi öl –, bejárata a déli oldalon nyílott, kelet felé apró szentély kapcsolódott hozzá. Alaprajza, formája és építéstörténete közeli rokonságot mutat a két hete bemutatott bagyani rotundáéval.