Komoly díjak és kóstolók a Destillatán

A Destillaták – vagyis a százszázalékos párlatok és likőrök világversenyének – díjkiosztóin megtapsoljuk a különféle érmeket begyűjtő pálinkafőzdéket, országgyőzteseket és egyéb címek elnyerőit, de azért a jelen lévő előkelők között mindig feláll egy másik, eseti rangsor is: azoké a pálinkáké, amelyeknek az illatára, ízére napokkal, hetekkel később is emlékszünk.

A Zimek Manufaktúra lett az idei országgyőztes a Bécsben megrendezett versenyen – amelynek magyar díjait a MűPa Bohém éttermében adták át, de a Zamárdi-felsőn működő főzde aranyéremre érdemesített levendulapárlatával is felhívta magára a figyelmet. (Azért „csak” párlat, mert nem gyümölcsből készült.) Kóstolása szürreális élmény. Mintha hirtelen ötlettől vezérelve meghúznám otthon a habfürdős flakont, és ízlene. Mert pont olyan az íze, mint az illata. Nem ad kevesebbet, mást, mint amit ígér. És a mai világban ez sem csekélység. Szintén Destillata-aranyérmes extremitás a Brill Pálinkaház spárgapárlata, amelyet az az igény ihletett, hogy spárgás vagy hollandi mártásos, illetve pikáns sajtos ételekhez megfelelő italt tudjanak kínálni.
A Gyulai Pálinka Manufaktúra madárberkenye-pálinkája – nem tévedés, igen, az a naracssárga bogyó a díszfákon – is jó volt egy ezüstre, azon, hogy akadnak, akik lekvárt is főznek belőle, még én is elhűltem.
A zamatos és illatos Irsai Olivér éppúgy az ítészek, mint a pálinkások egyik kedvenc szőlője lehet, mert a belőle készült párlat impozáns, megvesztegető, még annak is ízlik, aki amúgy ritkán fogyaszt alkoholt, Irsaiért kapta a Zimek idén egyik Az év párlata díját (a másikat az áfonyáért), de a Gusto Irsaija is aranyat ért, a Bolyhoséké és a Márton és lányaié pedig ezüstöt.
Az én egyik új kedvencem mégis a nagygombosi érlelt szilva lett. Minthogyha áttetsző, kék függöny ereszkedne le lassan, játékosan egy ablak előtt valami biztató, derűs reggelen, úgy kék, úgy üde, úgy friss szilvaízű ez a hét különféle szilvából készült pálinka. Nem maradhat szó nélkül a vadászpálinkások – az Árpád – a Destillatán szintén beezüstöződött, szinte szemérmetlen, egyszerre nyers és édes virágillatot árasztó vadbodzapálinkája sem. Matheusék nagyágyúi, a fekete ribiszkék a grazi díjkiosztón ezüstöt kaptak, ami szintén szépen csillog, főleg, ha tudjuk, hogy idén szigorították a versenyfeltételeket, de a kóstolókat el sem lehetett volna hessegetni az asztaluktól a Bohém étteremben. Pelle László bronzérmes fekete szeder-pálinkája vajas-vaníliás illatból mélyül sötétlő gyümölcsízzé, s szintén a kedvencek listáját gazdagítja.
Az ételek-italok összepasszítása vissza-visszatérő téma a kóstolások során. Ezúttal a csokoládé, pálinka és gyümölcs házasítása, vagyis a pálinkás bonbon kérdése került terítékre. Többen egybehangzóan állították, hogy pálinkaházak, kézműves csokoládésok, cukrászdák kínálatában már jelen van ez a lehetséges újabb hungaricum, a legtöbben azonban nem tudják, milyen csokihoz milyen gyümölcs és pálinka illene.