Középkori templom Hercegszőlősön

R E J T Ő Z K Ö D Ő  M A G Y A R O R S Z Á G

Baranya megye déli felét az 1920-as trianoni döntés a délszláv utódállamhoz csatolta, a Dárdai járás lakossága szerb–horvát fennhatóság alá került. 1991 óta az önálló Horvát Köztársaság legészakibb, isten háta mögötti vidéke a baranyai háromszögnek nevezett terület. Az elsorvadásra ítélt „Baranja” lakói előbb a háború miatt, majd munka és megélhetés híján elvándoroltak, a települések lakosságának száma két évtized alatt megfeleződött. A Duna és a Dráva összefolyása körül kialakult hatalmas, csodás ártéri vízi világ, a híres Kopácsi-rét, de még a fölébe magasodó löszhát, a szőlőtermesztésre kedvező éghajlatú Baranyai-Hegyalja sem tudja megtartani a Drávaszög derék magyar népességét. Európa egyik legszebb és legszomorúbb táján járunk, Mohácstól, Villánytól alig félórányi autóútra, a magyar határtól húsz kilométerre délre.
Hercegszőlős a Karasica folyó völgye és a dombság legmagasabb pontját képező, 271 méteres Báni-hegy között található, hivatalos neve: Knezevi Vinogradi. Lakóinak száma a XIX. század végén háromezer, az 1970-es években három és fél ezer volt, jelenleg 1500 körül mozog, közülük kétszázan magyarok. Régi történetéről keveset tudunk, az Árpád-kori források közül csupán egyetlen adat olvasható a Györffy-féle okmánytárban, amely szerint „Myke filii Dyoni de Zeuleus” – azaz a szőlősi Dénes fia Mike – 1330-ban egy aszuági perben tanúskodik egy sédfői nemes mellett. 1341-ben Zeleus alakban tűnik elő újra a helynév, jelentése nem szorul magyarázatra. A XIV. századig Baranyavár királyi birtoka volt Szőlős, jelentőségét az növelte a környéken, hogy átvezetett rajta a Duna-parti főút, amely már a rómaiak idején erre haladt Eszéktől (Mursa) Dunaszekcső (Lugio) és Szekszárd (Alisca) felé, majd tovább északnak. A török háborúk idején azonban a Duna menti települések végzetévé lett e hadi út, s bár az 1600-as években városként szerepel összeírásokban Szőlős, legfeljebb garnizon lehetett a meghódolt területen.
A török kiűzése után a Savoyai Jenő herceg által megszervezett bélyei uradalomhoz tartozott Hercegszőlős. 1724-ben a környék legnépesebb újratelepült falva, 266 házában 1961, többnyire magyar lakossal, református, katolikus és szerb pravoszláv templommal.
Régészeti leletek (eddig) csak a római kori kolónia épített emlékeiről tanúskodtak, Szőlős legrégibb építészeti emlékei a XVIII. századból származnak. Savoyai tekintélyes borászatot hozott létre a koronabirtokon, hétezer hektó bor tárolására alkalmas pincét, nagy présházat, kádárműhelyt, szeszfőzdét épített, az 1720-as évekből származik a település közepén látható barokk vendégfogadó is. A szépen renovált, árkádos-tornácos – egy időben postakocsi-állomásként is szolgáló – épület közelében található a reformátusok öreg temploma.
A szintén barokk kori épület megúszta a húsz évvel ezelőtti szerb pusztítást a baranyai háromszögben, azonban rossz állapota miatt már rég felújításra szorult. Az 1990-es évek végétől – részben magyarországi anyagi és műemlékes szakmai segítséggel – folyó renoválás során, az újkorinak ismert templom vakolatának leverésével, középkori részletek bontakoztak ki a téglafalból. A keletelt tengelyű, sokszögzáródású épület eddig napvilágra került kapu- és ablaknyílásai, befalazott ívei, toldalékainak nyomai első látásra a XIV. század eleje és a XV. század vége közé eső időre keltezik a gótikus építkezést.
Különös véletlen, hogy e 2001. június 24-én elkezdett cikksorozat első műemlékének, a szintén baranyai Túrony barokk stílusú református templomának téglafalából éppen akkor tárultak fel a lappangó középkori részletek. A Hercegszőlősön folyó kutatások hasonló eredménnyel kecsegtetnek, van még rejtőzködő történelmi tartalékunk a magyar múltból.