Mentelmi jog

Ha elég kifinomult volna a magyar társadalom humorérzéke, óriásit tudna most mulatni. Azon például, hogy lassan VIP-börtönt kell építeni, amelyben a jómódú, extra szolgáltatásokat igénylő rabok – politikai keresztapák, közvagyonsíbolók, önkormányzati potentátok – extra pénzért jó körülmények között tölthetik kényszerpihenésüket. Kínos lenne nekik ugyanis egy cellában azokkal az alattvalókkal, akiket ők megélhetési bűnözőnek szoktak nevezni.
A VIP-börtönben más lenne a légkör. A rabok egymással udvariasak („Csak ön után, uram!” – mondanák a zuhany felé tartva), előfizetnének a napilapokra is, hogy ne veszítsék el kapcsolatukat a napi politikai és gazdasági élettel, és természetesen nem lenne csicskáztatás. Senki se tehetné meg, hogy valakit órákat várakoztat a cellája előtt, nem nála lenne ugyanis a kulcs. Egyszóval békés lenne az élet. A sztárügyvédek a börtön kapujában híres ügyfeleik aktuális magánéletéről adnának nyilatkozatokat női magazinoknak, miközben beadványaikkal bombáznák az ügyészségeket és a bíróságokat, nem mellékesen pedig élénken figyelnék, miként változik a politikai közhangulat. Mert az a megbízóik szempontjából nagyon fontos igazodási pont lenne.
Ha azonban minden a megálmodott forgatókönyv szerint haladna, nem lenne szükség arra a VIP-börtönre, mert azt maga az Országház helyettesítené. A VIP-bűnözők ugyanis nem köztörvényes elítéltek, hanem képviselők lennének, négy évre szóló mentelmi joggal. Már el is indult a népvándorlás a Kossuth tér felé, bár még csak a kopogtatócédula-gyűjtés reményteli időszaka zajlik. Elöl halad az európai parlamenti választások óta Kolompár Orbán, mögötte settenkedik az MDF vezérkara, és tőlük sokan kaptak kedvet. Így például Földesi-Szabó László, az Egymásért Alapítvány elnöke, akinek a Fővárosi Bíróságon a választási időszakra felfüggesztették milliárdos csempészeti és sikkasztási ügyét mindaddig, míg képviselőjelöltje a Magyarok Egymásért Szövetségnek. És sorban mögöttük többen is, leghátul az előzetesben lévő, terrorcselekményekkel gyanúsított Budaházy György. A képviselő-jelöltség számukra nem a haza és a köz szolgálatát, hanem a megúszást jelentheti. Struccpolitika persze, hisz az egész cirkusz nem húzható tovább néhány hétnél, de tudjuk, aki időt nyer, életet nyer. De lehet még reménykedni a politikai paktumokban.
A menekülők mellett feltűntek az igazodók is. Ó, nem a rendőrségre és az ügyészségre gondolunk, sőt eszünkbe sem jut, hogy az újabban feltűnően sok razzia, rajtaütés, házkutatás, leleplezés és őrizetbe vétel azért lenne, mert hirtelen perdöntő bizonyítékok kerültek volna elő olyan ügyekben, amelyekről amúgy már évek óta mindenki tud. Valószínűbb, hogy nem a szervek látása, inkább a hallása élesedett ki, több lett a környezetükben az énekesmadár, aki szép érthetően eldalolja, sőt a csőrében hozott bizonyítékokkal igazolni is tudja a korábbi sejtéseket. Aki a tisztogatás után is gyanún felül marad, megérdemli a választók bizalmát.
Fordítsuk végül a figyelmünket arra a nem jelentéktelen számú embercsoportra, amelyik hirtelen előhozta lelke mélyéből a régóta ott rejtőző konzervatívat. Hiába, az új kormánynak sok új káderre lesz szüksége, és akik még időben bizonyítják a leendő vezetőket rendíthetetlen hűségükről és lojalitásukról, joggal reménykedhetnek némi jutalomban. Jó lenne persze hinni abban, hogy minden neofita őszinte megvilágosodott, és nem karrierista, továbbá hogy a hatalomra készülő politikai elit látását nem homályosítja el a hízelkedés. A tapasztalat azonban nem ezt igazolja. Pedig a nyolcéves ellenzéki létnél jobb próba nem kell. Aki addig is velük volt, abban aligha fognak csalatkozni. Igaz, ezeknek az embereknek a többsége nem szokott hangosan éljenezni, csak csendben végzi a dolgát.
Vajon észreveszik-e majd ők onnan, a magasból? A parádé elkezdődött.