(mit tanácsolnék )

Én nem tudom, szükség van-e bármifajta kívülről jövő tanácsra a Fidesz által koordinált Polgári Szövetségnek a választási kampány során. A jelenlegi közvélemény-kutatások eredményei is önbizalomra adnak okot, s erősítik azt az érzést, hogy a szövetség vezetői jó úton járnak, azon az úton, amely a biztos választási győzelem felé vezet. Egy dologról azonban nem szabad elfelejtkeznünk: ezt az utat a szocialisták és a szabad demokraták tették a szokásosnál simábbá önzésükkel, önhittségükkel, korrupt voltukkal, a rend szétzilálásával, minden téren megmutatkozó bornírt mohóságukkal és hatalmi túlkapásaikkal.
Ez az út a választásokig könnyen járhatónak látszik, bár a Jobbik is ott tülekszik rajta, s nem lehet tudni, hogy a maga kevéssé cizellált módján kinek a lábára lép. Akárhogy is áll a helyzet, egy választási küzdelemben mindig komoly szerepet játszik a kampánystratégia, benne a különböző ígéretekkel, szédítésekkel, az ellenfél bemocskolásával, nem beszélve – a teniszben ki nem kényszerített hibának nevezett – balfogásokról. Háborúban is gyakran megtörténik, hogy némely alakulat „baráti tűzben” semmisül meg, s az nemcsak afféle vélemény, hanem tény, hogy a Fidesz a két legutóbbi választási kudarcához efféle hibák és tévedések is vezettek.
Akárki akármit gondol, a szocialisták egy-két dologban szinte tökéletesek, egy szép zsurnálközhellyel élve, vérprofik: a mocskolódásban, az ígérgetésben és az ellenfél túlbuzgalomból elkövetett baklövéseinek kihasználásában. Mondhatni, a hazugság, az orcátlanság lételemük. Ha a Fidesz ezen a téren netán konkurálni próbál velük, komoly veszteséget könyvelhet el. Az első tehát, amire a fiatal demokratákat és szövetségeseit inteném, ha tehetném: a nyugalom. Persze nyugalom alatt nem a tétovaságot és tohonyaságot értem, hanem olyan határozott, ám túlbuzgás nélküli magatartást, ami tükrözi a jelenlegi társadalmi helyzetet és erőviszonyokat, s végre a „nyugodt erő” képét ölti fel.
Tehát, amire a Fidesz számíthat, a száztizenegyedik lépésben ismét megújuló MSZP-től: a mocskolódás, vádaskodás és ígérgetés. Ebben az a botrányos és veszedelmes, hogy a hatalom küszöbén álló ellenzék a kormányon lévő erő titkolózásának, torzításainak és hazudozásának eredményeképpen nincs tökéletesen tisztában az ország valóságos gazdasági helyzetével és lehetőségeivel. Nyilvánvaló, hogy a hozzáférhető adatok és a zajló társadalmi folyamatok alapján ez a helyzet felettébb súlyos, de igazi mélysége nem ismeretes. Így, ha ajánlhatnék valamit a kormányzásra készülő Fidesznek, azt mondanám, hogy bánjon csínján az anyagi ígérgetéssel, de ígérje meg a legnagyobbat, azt, hogy hatalomra kerülve becsületesen, önzetlenül, az igazságnak érvényt szerezve kormányoz majd. Már a kampány során adja bizonyságát rátermettségének, szolidaritásának és tisztességének.
Két oldalról is túlzások, csalfa, üres lózungok és ármánykodások veszik körül. Egyrészt a szociális érzékenységről, másrészt a haza szeretetéről (sajnos, egyúttal gyűlöletről) szóló fogadkozások dübörögnek körülötte. A látszólag sima út keskeny és meredek.
Ha visszatekintünk a legutóbbi két választásra, azt látjuk, hogy a Fidesz mindig az utolsó pillanatban veszítette el nyilvánvalónak látszó előnyét. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a két vetélkedő fél közül mindig az álbaloldal kampánya volt az eredményesebb. De korántsem jelenti azt, hogy gyurcsányi stílusban kell a Fidesznek kampányolnia. Számítani kell az úgynevezett rejtőzködő szavazók tömeges kirajzására is, ami nyilván az MSZP-nek kedvez majd, hisz jelenleg a Fidesz-szimpatizánsoknak a közhangulat ismeretében nincs miért titkolózniuk.
Hogy lesz-e „ki nem kényszerített hiba” ezúttal is a polgári oldal kampányában, én nem tudom…