Népesednek a nyomortelepek

Több mint 200 millió ember életkörülményein sikerült javítani az elmúlt tíz évben, mégis 776,7-ről 827,6 millióra emelkedett világszerte a nyomornegyedekben élők száma – állapította meg az ENSZ felmérése. Az évenkénti hatmilliós emelkedést figyelembe véve 2020-ra már 889 millióan tengődnek majd bódékban.

Kína és India erőfeszítéseinek köszönhetően 2000 és 2010 között 227 millió embert sikerült a nyomornegyedekből jobb körülmények közé költöztetni, de a populáció növekedésének és a városokba költözésnek köszönhetően nőtt a bódételepeken tengődők száma – állapította meg az ENSZ Habitat (ENSZ Emberi Települések Központja) legutóbbi jelentésében.
Mindez szerény sikernek könyvelhető el az ENSZ millenniumi fejlesztési célok programja szempontjából, amelynek 189 aláírója – többek közt – arra vállalkozott, hogy 2020-ra jelentősen javítják legalább százmillió, nyomornegyedben lakó ember életkörülményeit – áll az AFP által idézett jelentésben. Az eredmények haloványak, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az elmúlt tíz évben az ilyen helyeken élők száma 776,7 millióról 827,6 millióra emelkedett. Ennek oka, hogy a városok, így velük együtt a szegénytelepek növekedése gyorsabb, mint amilyen ütemben felszámolják a bódévárosokat. A folyamat ráadásul önmagát gerjeszti: a tíz év alatti növekményt kiadó közel 51 millió ember fele ezekben a gettókban született. Negyedrészük vidékről költözött be, míg az utolsó negyedet azok teszik ki, akiknek az otthonát felőrölte a terjeszkedő város. Az elemzők úgy vélik, drasztikus lépésekre lenne szükség, ezek hiányában ugyanis a szegénytelepek lakóinak száma évente több mint hatmillióval emelkedik. Ennek eredményeként 2020-ra 889 millióra nő a bódévárosok népessége.
A pillanatnyi helyzet szerint a legtöbben, 199,5 millióan (ez az ottani városlakók 61,7 százaléka) Afrika szubszaharai régiójában élnek emberhez méltatlan körülmények között. Második helyen Dél-Ázsia szerepel, ott 190,7 millióan laknak viskókban (35 százalék), ezt követi Kelet-Ázsia 189,6 millió (28,2 százalék) nyomortelepessel, de Latin-Amerika és a Karib-térség favelláiban is milliók tengődnek.
A szegénységet és gazdagságot leginkább szélsőségesen képviselő városok Dél-Afrikában vannak, ezek: Buffalo City, Johannesburg és Ekurhuleni. A legnagyobb „egyenlőség” a bangladesi Chittagong és Dhaka városaiban tapasztalható, ahol szinte mindenki a nyomortól szenved.