Ideges, zavarodott és tanácstalan reagálások váltogatják egymást az izraeli kémgépek ferihegyi repülése körül kirobbant botrányban. A zsidó állam ez ügyben hivatalból közvetlenül érintett nagykövete hangosan vádaskodik, s úgy próbálja elvenni a kínos helyzet élét, hogy szélsőjobboldalinak bélyegzi lapunkat. Ez, a forrás hiteltelenné tételére irányuló taktika jól ismert – az elmúlt nyolc évben a hazai kormányzati erők is előszeretettel éltek vele –, s kikérjük magunknak. Aliza Bin-Noun politikai szálakat, konkrét megrendelést sejtet a Magyar Nemzet információja mögött, amire pedig a legnagyobb tisztelettel is csak annyit mondhatunk, hogy butaság. Még akkor is, ha utólag különböző oldalról egyes erők bizony mindent megtesznek annak érdekében, hogy politikai térbe helyezzék a történteket.
Ez a kétségkívül botrányos eset azonban nem a választási kampányról, hanem ennél jóval többről szól. Az ország szuverenitásáról, s ezzel összefüggésben rávilágít az állam működésképtelenségére. A magyar hatóságok immár negyedik napja képtelenek érdemi információkkal szolgálni arról, hogy a két elektronikai felderítő repülőgép mit keresett Ferihegyen. Nem igazán nyugtatott meg minket a kormányfő sem azzal, hogy vizsgálatot indított az eseménnyel kapcsolatban. Ezt a nyugtalanságot csak fokozta a HM szóvivője, közölve, hogy a minisztérium nem tudott a katonai gépek repüléséről. Mindezt megfejelte főnöke, Szekeres Imre azzal a kijelentéssel, hogy jogszabályellenesen nem értesítették a katonai titkosszolgálatokat az izraeli gépek magyarországi repülési engedélyének kiadásáról. Még belegondolni is rossz, mit rejtenek e szavak. Eszerint ugyanis a magyar elhárítás nem működik, s csak arról értesül, amit hivatalos leiratban megkap.
Képletesen szólva mindez azt jelenti, hogy végletesen legyengült az ország immunrendszere. Ezt már csak az nem látja, aki nem akar ezzel szembesülni. S ebben a helyzetben nem hiba, hanem bűn, nem rosszindulat, hanem tudatos merénylet az ország ellen, ha valaki a közszolgálati rádióban a történteket azzal üti el, hogy ez nem több, mint vihar egy pohár vízben. S mindezt „szakértőként” még azzal toldja meg, hogy a kutyát nem érdekelné az egész, ha ezek kanadai vagy török repülőgépek lettek volna. Először is, a szovjet csapatok majd’ öt évtizedes állomásozása után mi még érzékenyebbek vagyunk az idegen katonák jelenlétére, így azért akkor sem tapsikoltunk volna, mint ahogy hasonló megfontolásból nem örülünk katonáink afganisztáni szerepvállalásának sem, de szakértői titulus nélkül is tudjuk, hogy mind Kanada, mind pedig Törökország katonai szövetségesünk, hiszen a NATO tagja. Izraelről azonban ez nem mondható el, emiatt – s nem másért – szigorúbb megítélés alá esik. Már a repülési engedélyek kiadásakor is. Másról nem is beszélve, hiszen emlékezzünk csak arra, amikor néhány éve osztrák vadászgépek figyelmeztették az amerikai légierő két, az ország légterén előzetes bejelentés nélkül áthaladó „lopakodóját”. De még tovább megyek. Egy magára valamit is adó, a szuverenitását komolyan vevő állam gondolkodásában még a szövetségesi magatartásnak is vannak határai. Így méltán kavartak botrányt a foglyokat szállító CIA-gépek európai repülései, s az Egyesült Államok Tel-Aviv kérése ellenére is kérlelhetetlenül börtönbe zárta az Izraelnek kémkedő Jonathan Pollardot. De hét éve még Magyarországon is botrányt kavart a légtéren engedély nélkül átrepülő amerikai helikopterek ügye.
Ezek után talán ildomosabb lenne, ha a vádaskodások és megmosolyogtató kombinálás helyett örülni tudnánk annak, ha a másik végzi a dolgát, s egymás lejáratása helyett inkább az ország valós gondjaival foglalkoznánk.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
