Történt, hogy a szlovák környezetvédelmi minisztérium a kormány beleegyezésével eladásra kínálta fel üvegházhatású gázkibocsátási kvótáját, összesen 50 millió tonnát. Magyarországgal és Csehországgal ellentétben azonban nem az üzlet iránt érdeklődő Japánnal kötött szerződést a tárca, hanem egy amerikai „közvetítő” céggel. Ez az Interblue Group LLC. A baj nem ebből származott, hanem abból, hogy a sajtó kinyomozta, az amerikai cég a megkötött szerződés értelmében a teljes kvótamennyiségre elővásárlási jogot szerzett, holott az első 15 millió megvásárolt tonnáért mindössze 75 millió és néhány száz eurót fizetett. Vagyis tonnánként alig öt eurót, miközben a csehek a japánoktól ennek dupláját kapták, a magyarok pedig csaknem 12 eurót inkasszáltak ugyanilyen mennyiségért.
Tavaly áprilisban derült fény az „ügyre”, és mert 2006-ban a parlamenti választások kampányában Robert Fico pártjának egyik jelszava az volt, hogy „Ahogy loptak Vladimír Meciar idején, ugyanúgy lopnak Mikulás Dzurinda kormányzása alatt”, megszületett a választási jelszó folytatása, amely szerint „de egyik választási ciklusban sem loptak annyit, mint Robert Fico kormányzása során”. A sajtó szerint ugyanis Szlovákia minimum 75 millió eurós veszteséget szenvedett el „a meleg levegő privatizációján”, ami az akkori árfolyam szerint csaknem 25 milliárd forintos bukást jelentett. Fico akkor még „prostituáltaknak” nevezte az újságírókat, akik „mérges kígyókként” akarnak ártani kormánya jó hírének, de mert Prága visszaigazolta a sajtó híreit, leváltotta a nemzeti párti környezetvédelmi minisztert. Az új – ugyancsak Slota embere – a szerződés felbontását kapta feladatul, amelynek azonban nem tudott (akart?) eleget tenni, ezért őt is menesztette Fico, s a tárcát is elvette a nemzetiektől.
Fico rémálmai akkor jelentkeztek először, amikor már „saját embere” volt a miniszter, s kiderült, nincs kivel tárgyalni a szerződésről, mert az amerikai Interblue Group LLC egy amerikai kisváros üres garázsának címére bejegyzett cég, amelynek tulajdonosi hátteréről semmit nem lehet tudni. Ráadásul a „garázscég” decemberben felszámolta önmagát. Januárban felcsillant a remény, jelentkezett ugyanis egy svájci székhelyű Interblue Group Europe nevű vállalkozás, amely azt állította magáról, hogy az amerikai cég jogutódja. Ám mire Pozsony megtalálta az új „partner” ügyvivőjét, kiderült, őt már leváltották a tulajdonosok, akikről az új cég esetében sem lehetett tudni semmit. Hogy a köd még sűrűbb legyen Fico rémlátomásain, a napokban egy cseh vállalkozó állított be a környezetvédelmi tárcához, hogy folytassák az „emissziós üzletet”, mert állítólag megvette az Interblue Group Europe részvényeit. Az új „jelentkező” ugyan nem tudja igazolni tulajdonjogát, gazdasági jogászok mégis arra figyelmeztetik Szlovákiát, ne tegyen elhamarkodott lépéseket, mert az amerikai Interblue Group LCC tulajdonosi hátterének ismerete nélkül nem tudják ellenőrizni a valós jogutódlás kérdését, bármikor bárki jelentkezhet a szerződéssel.
Pozsony tehát a zűrzavaros helyzetben sem tudja egyoldalúan felbontani a szerződést, amelybe „bele van kódolva” egy további 175 millió eurós bukás a fennmaradt szén-dioxid-kibocsátás kvótájának eladása esetén. S minthogy Szlovákiában nincs ember, aki ne merne megesküdni arra, hogy csak „látszatra” adták fél áron az emissziós kvótát, a valós ár másik fele a politikusok zsebébe vándorolt, a júniusi választások előtt Fico rémálmai aligha szűnnek meg – függetlenül attól, létezik-e egyáltalán valamilyen Interblue Group Európában vagy valahol a nagyvilágban.
origo.hu
Súlyosan megsérült egy néző a Richter Flórián Cirkusz előadása közben
