(Tárnoki néni ébredezik)

Én nem tudom, hogy szükséges-e a politika iránt lázasan érdeklődő olvasónak bemutatnom Tárnoki nénit, a Fini-Mini Market alapítóját. Ő volt az, aki statisztikai átlagként négy évvel ezelőtt megnyerte a választásokat az MSZP-nek. Emlékeztetek rá, hogy a Fini-Miniben még lehetett Nikotex Munkást, Kőbányai Világost és originál Pilóta kekszet kapni, a multik még nem rondítottak bele. Az öreg hölgy a választások után hosszabb időre visszavonult a közélettől, jelenlétével még a Tisztelet Társaságát sem tisztelte meg. A Fini-light porno celebprodukcióit meg a keményebb ATV műsorokat nézte és dédunokáival foglalkozott, sok időt szánva a legkisebbre, Esztikére.
Hiába, az ellentétek vonzzák egymást: ugyanis Esztike csecsemőkorától zsigeri Fidesz-bérenc volt, s ideológiai vitáikban rendre dédanyja fölé kerekedett. Az öreg hölgy ezért kezdett el Hegelt, Schopenhauert és Dessewffyt olvasni. Végül azonban rádöbbent, hogy érzelmileg a damaszkuszi útról időben letért Debreczenihez áll legközelebb. A filozófia és a közirodalom jót tett hexensusszának. Ennek ellenére napjai jó részét ágyában töltötte lelki értelemben együtt Dessewffyvel és Debreczenivel, a Gyurcsány iránti közös rajongástól áthevülve. De Esztikével így sem bírt. A makacs gyermek még a régebben „édi”-nek becézett Dávid Ibolyát is cikizte, többre becsülve Kövér Laci konya bajuszát az elnök asszony legdivatosabb cuccainál. Az őszödi beszéd után majdnem szakításra került sor a dédi és az unoka között. A kis varkocsos vakarcs nem hitte el, hogy az volt az évszázad legragyogóbb szónoki teljesítménye.
– Gyurcsi bácsi hazudozásban tök sirály – ragadta meg a lényeget.
– Inkább albatrosz – jegyezte meg Tárnoki néni. – Őszödön csak múltba révedő párttársait akarta fölrázni.
Telt-múlt az idő. A Fini-Mini Market már a gazdasági válság küszöbén összeomlott. Ráadásul névhasználati pert vesztett a Fini-Mini Pékséggel szemben a Hágai Nemzetközi Bíróságon. Ugyanakkor a Nikotex Munkást nem minősítették hungaricumnak, sőt magas melasztartalma miatt betiltották az árusítását az EU-piacon. Ezen Lágocsi Ernő (mozgalmi nevén Vörös Székfű), az öreg hölgy plátói barátja brüsszeli kapcsolatain keresztül sem tudott segíteni. Így Tárnoki néni jövedelem nélkül maradt.
A bukás után Székfű azonnal felkereste Tárnoki nénit.
– Én megmondtam – jelentette ki –, hogy csak az a tuti, ha kegyed Cipruson alapít egy offshore céget, s abba menti át a Fini-Mini elfekvő Nikotex Munkás-készletét és kizárólagos forgalmazási jogát. A svájci bankok nem megbízhatók. Egyetlen dolgot tehetünk, hogy ne jusson koldusbotra: van egy megüresedett felügyelőbizottsági hely a kerületi Kerékbilincselő és Falzsírozó Zrt.-nél, oda kapcsolati tőkémet felhasználva be tudom ültetni magát. – Mennyi? – kérdezte Tárnoki néni. – Mi mennyi? – A tiszteletdíj. – Bár a cég kicsi, sikerült kitermelnie ötmilliárd adósságot. Ennyi pénznél már nem számít, hogy hozom vagy viszem. De havi félmilliónál többet nem garantálhatok.
2008-ig rendben ment minden. Az év őszén azonban előzetesbe helyezték a Falzsírozó ökológiai aligazgatójának főtanácsadóját, aki Tárnoki néni kivételével mindenkire terhelő vallomást tett. Vörös meggyőzte a főtanácsadót, hogy egy kompromisszumos vádalkuval jól jár. Így Tárnoki néni a végkielégítést felvéve szabadon távozhatott. Unokaveje, Ciprus Feri, okleveles kerékbilincselő vitte el helyette a balhét, aki nemcsak becstelen volt, de annak is látszott. A bíróság három évig próbára bocsátotta.
2010 elején aztán az öreg hölgy felébredt téli álmából, s hosszú tűnődés után, Vörös Székfű noszogatására elvállalt egy tanácsadói státust a kerületi kampányirodán. De nem írt alá semmiféle szerződést.
– Balogh azért nem vagyok – jelentette ki, és közben párás szemekkel kis kedvencére, Gyurcsány Ferencre gondolt.