Vidékfejlesztés

Az uniós pénzekkel meg úgy van, hogy tiszta haszon, ilyen is létezik, nemcsak az adónkat lehet elbékávézni, hanem azt is. Mehet a haveroknak, aztán a pártkasszába, vagy a Kajmán-szigetekre, biztos ott is ráfér az agráriumra. Itt van mindjárt ez a Magyarországi Leader Közhasznú Egyesület. Hogy milyen közösségnek van belőle haszna, azt sejteni lehet, mindenesetre aki rendszeresen járja a vidéket, tíz percenként olvashatja, hogy Leader falu, tehát a táblakészítő srác valószínűleg nem panaszkodik. Badacsonytördemic viszont alighanem egy rezervátum, mert oda meg az van kiírva, hogy Magyar falu. Na az van most, hogy a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) bíróságon követeli vissza annak az 500 millió forintnak a nagy részét, amelyet még 2008-ban nyújtottak át Leaderéknek, pályáztatás nélkül, természetesen. Csak hogy értsük: a szocialista vezetésű tárca átdurrant több mint harminc Nokia-doboznyi zsetont az enyhén szólva szoci közeli élményt nyújtó közhasznúéknak, most meg rájöttek, hogy nem ilyen menyasszonyt akartak. Az FVM most meg elkezdett duzzogni, mint egy gyerek, rongyos 26 millión, amit az egyesület honlapjának megtervezésére és elkészítésére fizettek ki egy a cégadatbázisban fellelhetetlen, erősen korlátozott felelősségű társaságnak. Meg vacak 19 miskán, amit egy másik kibernetikai zsenikből álló cég kapott a tartalom folyamatos fejlesztéséért. A két digitális műhelynek összesen nem volt annyi szürkeállománya, hogy a bulik, tehát a tervezés és a fejlesztés legalább ne egyazon időre legyenek dokumentálva, mert ebbe még Einstein is belebukna. Aztán leesett még valahonnan 9,3 milliócska egy baráti betéti társaságnak, akik másfél hónap alatt elvégezték a nemzetközi válság leghátrányosabb helyzetű térségekre gyakorolt hatásainak alapos kutatását és egyben vizsgálatát. Hogy miért pont ezért hisztizik most a minisztérium az nem világos, tekintve, hogy Leader nyuszi éppen 70 milliót költött üzletfeleire, tanulmányokra és további tízmilliókat ezek megismertetésére, utóbbiakat nyilván önök is olvasták. Szóval, tisztelt bíróság, momentán így állunk, akármelyik szekrényajtót birizgáljuk szerte a hazában, mindenhonnan a nyakunkba borul egy csontváz. Egyébként az sem világos, miért kell azon nyafogni, hogy nem volt pályázat. Akkor mi lett volna? Azt nem a csókos nyeri és a nála maradó részt nem konferenciákra és soha meg nem valósuló „fejlesztési” tervekre költi, miközben ebben az ellibázott országban a paraszt egy fillért sem lát az egészből, és elindul a kötéllel a padlásra?