A Brunó étterem örökösei nem adják fel

Szexmentesnek ígért munka helyett szadomazo pornófilmek megvert áldozataivá váltak azok a nők, akiket az újpesti Szilágyi utcában lévő volt Brunó étterem falai között tartottak fogva megkötözve – adta hírül a média nem is olyan rég. Kevesen tudják azonban, hogy a helyszín története sem mindennapi, és nem csak a pornósok miatt. A XIX. század végén alapított Brunovszky-kert valaha a környék legismertebb vendéglátóhelye volt. Az alapító, Brunovszky József örököseit azonban a rendszerváltozás után mindössze hétszázezer forinttal kárpótolták, többet azóta sem kaptak.

Húsz évvel ezelőtt még négykézláb is tovább vittem volna a vendéglőt, ma már nincs hozzá elég erőm, de a jogos örökségemről akkor sem kívánok lemondani – jelenti ki Brunovszky Katalin, Brunovszky József dédunokája pár saroknyira az egykor családja tulajdonában álló Brunovszky-kerttől, az újpestiek által csak Brunóként emlegetett vendéglőtől. Katalin családja 1863-ban nyitotta meg első éttermét.
A Brunovszky-kert hamar Újpest felkapott helye lett. – Harminc kilogramm arany árának megfelelő összegből vásárolt a dédapám elektromos hűtőpultot, ami a maga korában kuriózumnak számított a kisvárosban. Az ajtók tölgyfából készültek, a sárga-piros székeket egyenesen Bécsből hozatták, a bokszokat pedig úgy alakították ki, mint a belvárosi Kárpátiában – emlékszik a békebeli időkre Katalin. Egy nagy mappát hoz. Számlák, adóívek még az 1800-as évek végéről, mesterlevél, étlapok, rajzok, fényképek, mind a hely dicső múltját hirdetik. Mint a vendéglő kedvelt süteménye, a diós ízesítésű rácsos tészta, a spicpungli.
A vendéglőben gyakran megfordultak ismert irodalmárok, sportolók vagy közéleti személyiségek, így a városi elöljáróságok mellett az operaénekes Bódy József vagy a vízipólós olimpiai bajnok Halassy Olivér.
„Az első és hátsó kerthelyiségnek, az épület belső, fedett táncparkettjének és a vendégcsalogató konyhának köszönhetően már a nyitást követően kialakult a Brunovszky vendéglő előkelő törzsközönsége. A nyitást mindig a közelben lévő pályaudvar első vonatának indulásához igazították. A muzsikusok két emelvényen játszottak. Hátul az épület tetején, elöl pedig a pavilon alsó részében volt a helyük. Fölöttük hatalmas »Isten hozott!« felirat fogadta a betérőt” – írta Rokob Tibor a Budapest magazin hasábjain. Később Katalin nagyapja – aki Wampetics Ferenc a Gundel elődjeként ismert városligeti vendéglőjében tanulta a szakmát – minden vagyonát a családi vendéglátóhelyre költötte, de nem is csoda: generációkon át a família minden tagja vendéglősnek tanult. Még a kisemmizett ükunokák is.
Lenin-fejek
A kisváros polgársága által látogatott vendéglő – bár bombatalálatot kapott – túlélte a világháborút, majd az államosításig neonreklámja Royal kávéházként csalogatta az újpestieket, tudom meg, miközben a házigazda idilli hangulatú fotókat mutat a hajdan kétezer-ötszáz fő befogadására alkalmas vendéglátó-komplexumról.
A világégés után két évvel még Rákosi Mátyás rendezett reprezentatív vacsorákat a Brunóban. 1948-ban kapta meg Brunovszky néni édesapja az Újpest megyei jogú város területére érvényes iparengedélyt, ám nem sokkal később néhány ballonkabátos ember érkezett az étterembe, s arra kérték a tulajdonost, tegye a söntéspultra az épület kulcsait. Az államosításról mindöszsze egy cédulát kaptak.
Brunovszky József beleőszült étterme elveszítésébe. Ugyan az egykori tulajdonost egy oldalszárnyban kialakított szolgálati lakásban megtűrte a kezelő Észak-pesti Vendéglátó-ipari Vállalat, ám a vendéglős többé nem leshette a betérők kívánságát. Először vagont rakodott, majd festőnek tanult, és naphosszat asztali Lenin-szobor-fejeket mázolt.
Az étterem patinája kissé megkopott, de a szocialista nagyvállalat üzemeltette kert és italmérés továbbra is kedvelt maradt. A rendszerváltozáskor a család fellélegzett, azt hitte, végre visszakapja jogos tulajdonát. Ám az igazi feketeleves csak ekkor jött számukra: a vállalat Platán Vendéglátó és Panzió néven részvénytársasággá alakult, a család pedig továbbra is csak kívülről nézheti, mi történik az örökségével. A cég jelenlegi vezetőjét nem érjük el, a titkárságon későbbre ígérnek tájékoztatást.
Brunovszky Katalin, valamint elhunyt öccsének gyermekei 402, illetve 300 ezer forintnyi kárpótlási jegyet kaptak a hatalmas, három utca határolta, vagyont érő ingatlanért. Jellemző, hogy Brunovszky Katalinék a kapott összegből csak a családi kriptát tudták helyreállítani.
A mára nyugdíjas hölgy már ekkor jelezte: a kapott pénzt nem tekintik végleges ajánlatnak, és további kárpótlásra tartanak igényt. – Ha nem fogadtuk volna el azt a csekély összeget, se ingatlan nem lett volna, se pénz – magyarázza kérdésemre Brunovszky Katalin, miért mentek bele a számukra előnytelen alkuba.
Használt ruha, bútorok
Miközben az újpesti vasútállomás felé sétálunk a tavaszi napsütésben, Brunovszky Katalin az elmúlt két évtized történéseire emlékszik. Arra, amikor az öreg gesztenyefák árnyékában álló épület redőnyeit lilára mázolták, benne használtruha-kereskedés nyílt, később a textiláruk mellett megjelentek a bútorok, elektromos berendezések is. A second hand kacatok nem hozhattak nagy profitot a bérlőnek, mert a Platán új cégnek adta ki az épületet. A kerítésre, a bejárat elé nád, az ablakokra sötétítő került, kijátszva a kíváncsi tekinteteket. Az a néhány járókelő, akit még izgatott a hely sorsa, csak találgatta, mi folyhat a falak mögött. Persze néhány árulkodó jelből lehetett következtetni arra, hogy nem a hely szellemének megfelelő tevékenységet űz a bérlő. – Több alkalommal is hölgyek kérdezték tőlem, merre találják a Brunót. Miután útba igazítottam őket megkérdeztem, mi célból keresik az épületet, s mindig azt válaszolták, filmforgatásra jönnek – emlékszik Karsai Zoltán, az örökös ükunokák mostohaapja, akivel a Brunó előtt találkozunk. És amikor nyaranta lengén öltözött hölgyek álltak ki a bejárat elé cigarettázni, már sejtették, miféle „alkotások” készülnek.
Arra azonban még ők sem gondoltak, hogy szadomazo pornófilmeket forgatnak a szebb napokat megélt épületben, és azt is csak a híradásokból tudták meg, hogy a filmezésre bírt szerencsétlenekkel erőszakoskodtak. – Többször próbáltunk bejutni az épületbe, hogy meggyőződjünk róla, mi folyik a vendéglőnkben, de a pornósok soha nem engedték, hogy átlépjük a küszöböt – fűzi hozzá Katalin, míg Karsai úr csak annyit jegyez meg: „ez a rendszerváltás kuplerája”.
A Platán titkárságán határozottan állítják, nem tudtak arról, hogyan és miféle filmeket forgatnak a Brunóban.
Az ombudsmantól Horn Gyuláig
1995 januárjában a Budapest Fővárosi Kárrendezési Hivatal az 1991. XXV. törvény alapján elutasította az örökösök további kárpótlási kérelmét. Az állampolgári jogok országgyűlési biztosa szintén nem segített Brunovszkyéknak, arra hivatkozva, hogy „beadványai hiányosak, így azokat nem lehetett elbírálni”. De hiába fordult Katalin az Alkotmánybírósághoz, a kárrendezési hivatalhoz, Horn Gyula egykori kormányfőhöz is – segítséget sehonnan sem kapott. Pedig az eredetileg hat helyrajzi számon nyilvántartott, összesen közel 1500 négyzetméteres teleknek csak két részét, illetve annak valós értékét szeretnék megkapni. – Végső elkeseredésemben az igazságügyi minisztériumhoz nyújtottam be a közelmúltban egy kérvényt – sóhajt nagyot az ősz hajú hölgy.
Az éttermüket nemtelen célra bitorló „filmesek” ügyében a BRFK IV. kerületi kapitánysága folytatja a nyomozást. Tanúkihallgatások zajlanak, szakértői véleményekre várnak.