A magyar szocialisták szemben Európával

Az elmúlt napokban a magyar baloldal zászlóshajója, a Népszava támadást indított a családi adózásra vonatkozó elképzelések ellen. Nyilatkoztatták a hozzájuk közel álló szakértőket, akik felsorolták a magyar balliberális oldal által évek óta hangoztatott érveket: igazságtalan, drága, kapu az adóelkerülésre, és felháborító, hogy a munka nélküli, alacsony jövedelmű családok nem tudják igénybe venni.
Először is szögezzük le szomorúan a tényt, hogy az európai országok döntő többségét nem ilyen gondolkodású baloldaliakkal vagy éppen liberálisokkal áldotta meg a sors. Valamilyen típusú családi adózás szerint adózik a gyereket nevelő uniós állampolgárok döntő többsége. Angliában gyermekszámtól függetlenül adókedvezmény jár a gyereket nevelő családoknak, és az eltartott gyerekek számától függően megemelik az szja sávhatárait. Mielőtt a mi szocialistáink felhördülnének e rendszer igazságtalanságán, felhívnám a figyelmüket, hogy nagy idoljuk, Tony Blair volt az, aki kétszeresére emelte az adókedvezmény mértékét.
Németországban a szociáldemokrata kormányzás, Schröder kancellár idején is természetes volt, hogy a családosok (az élettársi viszonyban élők is) összevonhatják a jövedelmüket, majd osztják kettővel, és adókedvezményt is igénybe vehetnek a gyermekek után. Franciaországban még ennél is tovább mentek, a család jövedelmét összeadják, majd elosztják az eltartottak számát figyelembe véve úgy, hogy a gyerekeket kisebb értéken veszik figyelembe. Franciaországban ennek következtében a háromgyerekes családok több mint 70 százaléka egyáltalán nem fizet adót. Nemcsak Európában, de még a nem szociális túlérzékenységéről híres Amerikai Egyesült Államokban is választhatnak a család tagjai a családi adózás és az egyéni adózás között. Ezekben az országokban mindenki természetesnek veszi, hogy kevesebbel járul hozzá a közterhekhez az, aki a jövedelméből a társadalom számára hasznos módon gyermekeket is nevel. A magyar baloldal évek óta az általános európai gyakorlattal szemben (!) azt képviseli, hogy az adózásnál csak egyének vannak. Szerintük az az igazságos, ha azonos jövedelem után egy gyermektelen ugyanannyival járul hozzá a közterhekhez, mintha kettő, három vagy öt gyermeket nevelne. (Kétségtelen, három gyerek után megmaradt egy kicsi kedvezmény, nem merték elvenni teljesen, hiszen Medgyessy megígérte a kampányban, hogy megtartják.)
A magyar szocialisták legfőbb érve az, hogy a családi adózás a gazdagabb családokat segíti, mert a munkanélküliek alacsony jövedelműek, nem fizetnek adót, és ezért a családi pótlékot, segélyeket kell növelni. Mindig úgy kampányoltak, hogy öszszeadták a családi pótlékot, a segélyeket, valamint az el nem vont jövedelmet, és megállapították, hogy a legszegényebb családok nem tudják érvényesíteni az adókedvezményt, ezért ők kevesebbet kapnak, tehát egy igazságtalan, érzéketlen kormánnyal van dolguk. Európa más részein egyébként nem is értenék az érvelésüket. A német, a francia, az angol, amerikai baloldaliaknak, liberálisoknak, demokratáknak eszükbe se jut összekeverni a támogatásokat, szociális segélyeket azzal, hogy valakinek a keresetéből kevesebbet vonunk el, mivel a társadalom számára hasznos feladatot lát el. A családi adókedvezmény nem segély és nem támogatás! Azért a pénzért megdolgozott valaki a családban, azt a pénzt megkeresték! Csak a gyereknevelés költségeire és fontosságára tekintettel nem vonja el az állam. Ha egy családi vállalkozás teheneket nevel, annak költségeit természetesen elszámoltathatja a bevételéből. Ezt senkinek eszébe se jut állami támogatásként felfogni.
Kedves szocialisták, ha egy család gyereket nevel, akkor annak költségeit miért is ne lehetne figyelembe venni a család bevételeit terhelő adó kiszámításakor? Miért is az igazságos, hogy az eltartott gyerekektől függetlenül kell hozzájárulni a közköltségekhez? Miért igazságos, hogy egy közalkalmazott tanár házaspár (aki segélyre nem jogosult) a második gyerekével már azt vállalja, hogy az elkövetkező években külső segítség nélkül nem megy nyaralni, és eközben mégis rengeteg adót levonnak tőlük? Miért igazságos, hogy miközben a gyerek az „közjószág”, hiszen ha felnőnek, ők dolgoznak, működtetik a gazdaságot, ők teremtik meg a nyugdíjunkat, közben a nevelésük költségeit nem vesszük figyelembe a közterhek elosztásánál? Az utcánkban nemrégiben találkoztam egy hétgyermekes asszonnyal. Ismerem őket rég, bár a férje viszonylag jól keresett, mindig nagyon be kellett osztani a pénzt, hiszen az adónál nem számított, hogy kilenc ember él abból a keresetből. Minden gyermeke főiskolát, egyetemet végzett, és ma már mindegyik dolgozik, mind a heten adófizető állampolgárok. Kicsit szomorúan mesélte, hogy a nyugdíja nem éri el a negyvenezer forintot. Ő vállalt áldozatot a hét gyerek felneveléséért, és a gyerekei gazdasági teljesítményéből mégis az részesedik sokkal magasabb nyugdíjban, aki gyerekvállalás helyett a karrierjét építette. Ez lenne a társadalmi igazságosság?
A mi baloldalunk számára az igazságos, ha egy család, aki munkából tartja el a gyermekeit, minden egyes gyermek vállalásával jelentős életszínvonal-romlást is vállal. Esetleg, ha majd elég roszszul élnek, akkor jogosultak lesznek különféle segélyekre. Egyáltalán nem csoda, hogy a termékenységi ráta Magyarországon 1,34-ra csökkent. Azt sokan tudják, hogy ahhoz, hogy egy társadalom reprodukálni tudja magát, egy nőnek átlagosan két gyereknek kellene életet adnia. Abba azonban kevesen gondoltak bele, hogy ehhez Magyarországon pont másfélszer ennyi gyerek születésére lenne szükség! (1,34x1,5=2,01) Évente közel ötvenezer gyerekkel születik kevesebb ennél. Ennek drámai lesz a hatása a gazdaságban, nyugdíjrendszerben egyaránt. Nem hosszú, hanem közép-, sőt rövid távon is. Az elkövetkező polgári kormány legfontosabb feladata lesz, hogy elérje: azok a családok, akik munkából akarják felnevelni a gyerekeiket, bátrabban vállaljanak több gyermeket. Ehhez egyrészt elérhetővé kell tenni számukra megfelelő lakhatási feltételeket, másrészt el kell érni, hogy egy kistestvér érkezése ne okozzon drámai életszínvonal-romlást a családban. Ezért szükséges a szocialisták minden ellenkezése, tiltakozása ellenére a következő években bevezetni a családi adózást Magyarországon is.

A szerző a Fidesz országgyűlési képviselője