Az égig érő paszuly

Szalafőn – a kétszázhúsz lelket számláló őrségi faluban – népmesepark kialakítására kapott 222 millió forintnyi támogatást a Nyugat-dunántúli Regionális Program (REOP) pályázatán a helyi Népi Mesterségek Műhelye Egyesület.

A tervek szerint a civil szervezet hamarosan megvásárol két egymás mellett álló szalafői portát, amelyek alapterülete együttesen csaknem tízezer négyzetméter. A népmeseparkban hét épület áll majd: jellegzetes zsúpfedeles parasztházak például, amelyek a népi mesterségeket és a népi gasztronómiát mutatják be.
Erdélyi Horváth Teréz, az egyesület vezetője, a népművészet mestere egyelőre nem szeretné nagydobra verni, milyen mesebeli állatfigura vigyázza majd az Őrségben jellegzetes tókát, amely a régi portákon vízelvezetésre, öntözésre, itatásra szolgált. Az ok pedig, hogy a koncepció még átgondolásra szorul: szeretnének a népmeséhez értőkkel konzultálni akadémikusoktól mesemondókig, mi hogyan lesz a legmegfelelőbb. Erdélyi Horváth Teréz lapunknak már rutinosan magyarázza, hogy igen, ő is tudja, hogy Jancsi és Juliska nem magyar mesehősök, és a mézeskalácsház sem valami tájidegen cifraság lesz, ahogy a korábbi cikkekből esetleg gondolni lehetett, inkább az interaktív foglalkozás helye, ahol a mézeskalács megsül. Két mesefigurát azonban Böjte Horváth János képzőművész biztosan elkészít a népmesepark számára: az égig érő paszuly lesz az egyik, és a két bors ökröcske „kordéval”, amelybe a gyerekek bele is ülhetnek, a másik látványosság. Az egyesület eredetileg május végén szerette volna lebonyolítani az akadálymentesített, Braille-írásos terepasztallal és többnyelvű feliratozással ellátandó mesepark műszaki átadását, de maga a pályázat is két hónapot csúszott, így inkább augusztus végén, szeptember elején várható a nyitás.
Lugosi Andor, Szalafő polgármestere nem tudja megállni, hogy ne tartson népi építészeti gyorstalpalót, mielőtt bármit is kérdeznék, aztán biztosít arról, hogy az Őrségben szigorúak az építészeti előírások, nem is fordulhat elő, hogy valami tájidegen épületet vagy bármi fura látványosságot emeljen errefelé valaki. Örül egyébként az új turistacsalogatónak, bár azokkal a véleményekkel, hogy kevés lenne a gyerekprogram errefelé, nem ért egyet, inkább úgy mondja: programból sosem elég.
Szalafőtől ötven kilométerre a Szentgyörgyvölgyben, ahol elnéptelenedett három éve az iskola, Pápes Éva mesekutató mesepalotát, pontosabban népmesemúzeumot tervezett interaktív játszóházzal, képzőművészek és bábművészek által megformált magyar népmesehősök és népmesék alaptípusait bemutató bábokkal, terekkel, akkreditált meseképzéssel. A REOP-pályázatra nem érezte esélyesnek terveit az átgondolt koncepció és a színvonalas alkotó-oktató-mesemondó gárda ellenére sem. A szlovén–magyar uniós pályázat, amelyen viszont indult, először nem hozott eredményt, most már azonban talált hazai, külhoni partnereket egyaránt, s ősszel már elkezdődhet a tervek egy részének megvalósítása. A kérdésre, hogy a gyerekek fantáziájának nem ártanak-e a kész bábuk, azt feleli, a mai emberpalántákat nagyon erős képi hatások érik, s ezért erőteljes képekkel, látvánnyal kell rájuk hatni. De nem mindegy, ki tervezi, készíti a mesés látványokat. Ő többek közt a zalaegerszegi színház bábosait szeretné bevonni a munkába.