Egy híján húsz és kilenc

Bizonyos tekintetben megoldhatatlan feladat vár holnap a Győri Audi ETO KC-ra a női kézilabda Bajnokok Ligája elődöntőjének első mérkőzésén: akkora előnyt kellene szereznie, amekkorát képtelenség. Ezért különösen fontos ügyelnie arra, nehogy a lehetetlen hajszolása közben a valós lehetőség is elillanjon a román Oltchim Valcea ellen. Annál is inkább, mert jövő vasárnap, a visszavágón az egygólos előny éppen úgy elég lehet, mint ahogyan akár a hat-hétgólos is kevés.

Ha valahol, Győrben ezt persze pontosan tudják. Hiszen az ETO az elmúlt években rendre az utolsó nagyjelenetig színpadon maradt az európai porondon, és a 2006-os KEK-fináléban (a Buducsnoszt Podgorica ellen), a 2008-as BL-elődöntőben (Zvezda Zvenyigorod), valamint a tavalyi BL-döntőben (Viborg) is úgy emelkedett tragikus hőssé, hogy az első felvonás még megdicsőülését ígérte. Sportnyelven: idegenben kecsegtető eredményt ért el, ám a hazai visszavágót elbukta. Ez a veszély most nem fenyeget, a győriek ugyanis itthon kezdenek. Köszönhetően annak, hogy a norvég Larvik mögött másodikként zárták a középdöntőt, bár ugyanannyi pontot, kilencet gyűjtöttek, mint a másik kvartettben a BL-címvédő Viborg előtt csoportelső Valcea.
Ha az esélyeket taglaljuk, talán azt mondhatjuk, a minőség a magyarok, a mennyiség a románok mellett szól. Nekik ugyanis egy híján húsz nemzetközi szintű játékosuk van (Szűcs Gabriella ezért még úgy is kimaradt az utazó keretből, hogy az Oltchim több alapembere, így két szélsője, Ardean-Elisei és Maier sem vállalhatja a játékot), míg a mieinknek tizenkilenc helyett kilenc; amit viszont Pálinger, Görbicz és Vérten tud, azt odaát senki sem. Csakhogy e képességüket holnap mindhármuknak, egyszerre kellene kamatoztatniuk, közel hatvan percen át. Ez különösen Görbicz Anita esetében fogós feladat, hiszen az irányító súlyos térdsérülés után hét közben, a Békéscsaba elleni bajnoki elődöntőben tért vissza a pályára. Érdeklődésünkre azonban elmondta, ez pluszösztönzést is jelenthet számára: „Nagyon bántott, hogy a tavalyi BL-döntőből az akkori sérülésem miatt kimaradtam, ezért idén mindenképpen kárpótolni szeretném magamat. Már az elődöntőben is, azzal, hogy játszom, és hogy továbbjutunk.”
Kompenzációra bizony a románoknak még nagyobb igényük lenne, mert ők testületileg hagyták ki a 2009-es BL-finálét, pedig kalkulációik szerint annak a sorozatnak épp úgy favoritként vágtak neki, mint válogatott szinten a 2007-es és a 2009-es vb-nek, illetve a kettő között a pekingi olimpiának. Aztán sehol semmi. Sőt, a múlt szombaton az ukránokkal szembeni, hazai Eb-selejtezőn még beesett egy meghökkentő, 36-35-ös vereség is – további csapásként a mezőny legjobbja tíz góljával az a Pidpalova volt, aki az Oltchim színeiben jobbára a kispadon kucorog. Mivel mellette a valceai keretből Simkuite és Vascsuk is részese volt e sikernek, a román lapok találóan úgy fogalmaztak: az Oltchim ukrán cseréi legyőzték a hazai sztárokat. E néhány fiaskó Radu Voina klubedző és szövetségi kapitány pozícióját is megroggyantotta, számára valószínűleg elérkezett a „most vagy soha” pillanata. Ez persze az együttes idősebb játékosaira is igaz, ami nem feltétlenül jelent végletes eltökéltséget. Narcisa Lecusanu, a harmincnegyedik évét taposó balátlövő például kijelentette: a döntő még nagyon messze van, gondolatban sem érdemes foglalkozni vele.
Vasárnap estére pedig remélhetőleg még tovább távolodik.
(A másik, a skandináv ágon a dán Viborg ma fogadja a norvég Larvikot, a visszavágót jövő szombaton vívják.)