Egymásnak feszültek a britek

Egyes megfigyelők szerint beköszöntött az amerikai éra a brit választási kampányok történetében, mert a három legfontosabb országos párt megegyezett, hogy a tévé nyilvánossága előtt engedi vitába vezetőit. A munkáspárti, konzervatív és liberális demokrata pénzügyi vezetők közti első vita azonban nem nagyon izgatta a közvéleményt. Nem úgy, mint tegnap este, ahol a kormányfőjelöltek feszültek egymásnak. A tegnap esti miniszterelnöki vitát így főműsoridőben, este fél kilenckor vetítették.

Konzervatív gőzhenger. Mintegy száz, kulcsfontosságú választókörzetben vezet a David Cameron vezette konzervatív párt – derült ki a Crosby-Textor közvélemény-kutató legfrissebb felméréséből. A brit konzervatív The Daily Telegraph által készítetett felmérés szerint a toryk 43 százalékon állnak, míg a Munkáspárt 31, a liberális demokratákra pedig 20 százalék szavazna. Cameron konzervatívjainak 117 egyéni mandátum megszerzése esetén nem kellene koalíciót kötniük. (MN)

A brit választási kampányok jó ideje amerikanizálódnak már, amennyiben egyre fontosabb a közvélemény számára a várományos miniszterelnök személye, egyre többen vannak, akik nem annyira pártra, mint inkább jövendő kormányfőre szavaznak. Ezért fektettek akkora súlyt a pártok arra, hogy vezetőik a történelmi pillanatban rokonszenvesnek, okosnak, határozottnak, becsületesnek tűnjenek. Mind a hárman heteken át készültek az összecsapásra, mind a három mögött csapatnyi szakértő, tanácsadó dolgozott. Szigorú szabályokat dolgoztak ki: a vitapartnerek egyperces megnyitó nyilatkozattal kezdenek, a statisztikusok által válogatott és az egész közvéleményre jellemző 200 főnyi közönség soraiból elhangzott kérdésekre egyperces választ adhatnak, egy-egy percben reagálhatnak a másik kettő válaszaira, majd végül négyperces szabad vitával zárul a műsor, amelynek végén a három szereplő kezet fog egymással.
A pártok közötti eszmei különbségek arra szűkíthetők le, hogy a Munkáspárt etatista, vagyis a gazdasági, társadalmi és erkölcsi problémák megoldását az állam feladatának tartja, a konzervatívok az egyéni felelősségre, a civil társadalom szervezeti formáira akarják építeni saját megoldásaikat, míg a liberális demokraták – mint abszolút többség elérésére képtelen párt – megengedhetik maguknak, hogy szabadon csapongjanak a két álláspont között. Míg Brown és Cameron egymás gazdasági elképzeléseinek realitását vonta kétségbe, a liberális demokrata Clegg ilyen analízisnek nem volt kitéve, hiszen mindenki tudja, hogy a választás után nem az ő tervei alapján birkózik majd az ország súlyos eladósodottságával. A vitát a korábbi, pénzügyminiszteri vetélkedéssel szemben nagy érdeklődés előzte meg, a tévéadó akkora nézettségre számított, mint egy nemzetközi labdarúgó-mérkőzés közvetítésekor. Az csak a következő napokban derül azonban ki, hogy a közvélemény kit ítél győztesnek a vitában és csak május hetedikén, hogy mennyit ért a győzelem szavazatokra lefordítva.