Életre kelteni az olvasót

Az oktatás feladata, hogy olyan olvasókat neveljen, akik ismerik a magyar költészet hagyományát és értik a verseket – véli Falusi Márton költő. Hinni kell, hogy a művészetek által formálni lehet a lelkeket – vallja Kelemen Erzsébet. A költészet napját 1964 óta óta április 11-én ünnepeljük.

József Attila születésnapján, holnap ünnepeljük a költészet napját. Április 11-én emlékezünk meg Márai Sándor születésnapjáról is. A költészet napja alkalmából kortárs költőket kérdeztünk a magyar líra jelenéről. – Ma nehéz elméleti nyelven beszélni a költészetről, ezért az oktatás felelősségét tartom elsőrendűnek: hiszen az oktatás feladata, hogy olyan olvasókat neveljen, akik ismerik a magyar költészet hagyományát, és értik a verseket. Nem várható el az olvasóktól, hogy a költészet irányába elköteleződjenek, ha nem ismerik meg fiatal korban a magyar kötészet hagyományát – véli Falusi Márton költő. – A költészet ma a rendszerváltás utáni magyar próza sorsát osztja. Akkor alakult ki bennünk az a tévhit, hogy nincs szükségünk művészetekre, a társadalom és a személyiség problémái önmaguktól megoldódnak. Azért hiszek a költészet feltámadásában, mert előbb-utóbb mindenkinek rá kell döbbennie, a művészet iránti igény benne él, és olvasóvá lesz. Ehhez viszont a költészetnek is komolyan kellene vennie a saját feladatát, azt, hogy a tét nélküli irodalmi művek érdektelenek. A költészet a személyiség próbatétele: ez az egyetlen esélye arra, hogy életre keltse az olvasót.
Az írás talentuma, a tehetség és a rátermettség mellett a költő küldetéstudatát tartja fontosnak Kelemen Erzsébet költő. – Ugyanis a költőnek kellő tudatosságra van szüksége, de legalábbis arra a hitre, hogy lelkeket lehet formálni a művészet által – fogalmaz. – A modern kapitalizmusban, a haszonelvű, értékeitől megfosztott társadalomban szinte missziós feladat hárul a magyar irodalomra. Én a verseimmel a magyarságtudatot szeretném erősíteni, a keresztény erkölcsi értékeket vallom. Egy valamiről azonban nem szabad elfeledkeznünk: csak sarutlanul, a legteljesebb alázattal szolgálhatjuk a művészetet. Az alázat a XXI. század legkorszerűbb és legfontosabb erénye, ez hiányzik leginkább világunkból. Alázat nélkül még a megalkotott szépség is csupán rideg ragyogás – zárja gondolatát Kelemen Erzsébet.