Frászsapka és türelemüveg

Bajtól óvó frászsapkák, türelemüvegek, apácamunkák, nyelhető szentképek és más, ma már ismeretlen műfajú, vallásos témájú alkotások, kegytárgyak is megtalálhatók a Székesfehérvári Egyházmegyei Múzeum február végén nyílt új állandó kiállításán. Szilárdfy Zoltán művészettörténész, paptanár felbecsülhetetlen értékű magángyűjteményével a múzeum nemzetközi hírnévre is esélyt adó tematikus gyűjteménnyé válhat.

Mai ésszel felfoghatatlan, hogy a patinás közép-európai egyetemek végzős diákjai háromszáz évvel ezelőtt címszavakba préselt önéletrajz helyett ikonográfiailag aprólékosan megszerkesztett tézislapokon adták át diplomatételeiket mecénásaiknak némi támogatás reményében. Nehéz elképzelni, miért készítettek szentképekkel díszített, hálósapkához hasonlatos fejrevalókat, s hogy valóban hittek a frászsapka bajűző erejében. A szentképeket keretező becses apácamunkák finomsága örök, elgondolkodtató viszont, hogy a tizenhetedik század embere többek között nyelhető szentképekkel igyekezett közelebb kerülni Istenhez.
A vallásos néprajz és a művészettörténet határára eső használati tárgyak kevés gyűjtő kollekciójában szerepelnek, a Szilárdfy-gyűjtemény érdekessége azonban nem pusztán ez. – Keresztény ikonográfia témában Szilárdfy Zoltán a legnagyobb hazai szaktekintély. Több mint ezer kegytárgyból álló gyűjteményének minden darabját a történelem szemétdombjáról mentette meg, értéke felbecsülhetetlen. A kollekció gerincét ezernél is több metszet, kisnyomtatvány, tézislap és szentkép adja. Kiemelkedő értéke az ország legnagyobb számú, XVIII. századi miniatűrökkel és ereklyékkel ellátott amulettegyüttese mellett az, hogy a gyűjtő a kollekciót több tanulmánykötetben tudományosan feldolgozta, saját maga rendszerezte. A kiállítás tematikus egységeit is ő alakította ki, nem szóltunk bele – mondta el lapunknak Smohay András művészettörténész.
Az országos elismertségű, hetvenhárom éves gyűjtő korábban a székesfehérvári egyházmegye papjaként szolgált, több főiskolán, egyetemen volt óraadó tanár, kisgyermekkora óta gyűjti a vallásos kegytárgyakat. Teológiai tanulmányait a Szegedi Hittudományi Főiskolán végezte, ott ismerkedett meg Bálint Sándorral, a szakrális néprajz tudós professzorával, ennek hatására kötelezte el magát a hazai szakrális ábrázolások jelentésrétegeinek feltárása mellett. 1981-ben művészettörténész-diplomát is szerzett, tudományos munkáját Henszlmann- és Fraknói-díjjal is elismerték. Kutatási területe a keresztény kultusztörténet és ikonográfia, elsősorban a hazánkban legépebben fennmaradt barokk művészeti emlékekkel foglalkozik több mint negyven éve.
Az egyházmegyei múzeumban Ficella néven különtermet rendeztek be a kollekció száznál is több darabjának, a gyűjtemény fennmaradó részéből időszaki kiállításokat állítanak majd össze.