Hangképek

Magányosan
A Vásárcsarnokban hosszú a húsospult, annál rövidebb a vevők sora. Egészen pontosan egy potrohos úriember árválkodik a pult azon végén, ahol a tőkehúsok vöröslenek. Átellenben a másik végen, ahol a baromfiak kelletik magukat, egy eladónő támasztja a falat, s megrendülten bámul a semmibe. Hosszas várakozás után a férfi, hangjában a mázsás nyugalom fenyegetésével, érdeklődni merészel.
– Elnézést, hölgyem! Ön szolgál ki itt is, vagy a kollégájára kell várnom?
A nő azonnal megsértődik, hogy kiszakították egykedvű révületéből.
– Mit türelmetlenkedik? Egyedül vagyok!
A férfi együtt érzőn bólogat.
– Az bizony szomorú állapot, ám ne vegye rossz néven, de pillanatnyilag nem igazán a családi viszonyai érdekelnének.
A nő dühödten rakosgatni kezdi a csirkecombokat, érződik minden mozdulatán, hogy ezt a halaszthatatlan műveletet csak vevő tanúságában végezheti. Csak nem fogja saját fontos tevékenységét a kiszolgálással megzavarni? Tüntetően nem néz a férfira, aki egy darabig álldogál, majd feladván a reménytelennek tetsző várakozást, elindul egy másik hentesbolt felé. Távolodóban még hallja a nő hangját.
– Hogy micsoda szemét népek vannak mostanában!

Funkció
Kovács László őszintén megnyilatkozik a tévében, azt mondja: nem szeretne diszfunkciót betölteni az MSZP-ben, bár lehet, hogy díszfunkciót mond, de eddigi szerepe és teljesítménye alapján az előző hallomás a való- és életszerűbb. Egyébként is öreg, rutinos funkcionáriusként tudhatná, a kettő nemcsak ugyanaz, de egy kiérdemesült apparatcsiknak nincs is egyéb választása. Hogy szájbarágósak legyünk: tökéletesen mindegy, hogy Kovács László a pártjában milyen beosztást kap: az díszfunkció lesz. És diszfunkcionális.

Politikailag korrekt
Két elkötelezett toleráns sétál valahol a pesti belső kerületekben. Észreveszik, hogy az utca másik oldalán két gárdista ácsorog.
– Nézd! Ott van két szemét náci, nyilas, rasszista! Menjünk át és vágjuk pofán őket!
– Hülye vagy? Kétméteres, mázsás, nagy baromállat mindkettő. Ha beléjük kötünk, úgy elvernek minket, mint a lovat!
– Minket…? Miért…?

Késéles tekintettel
Nyitott szemmel kell járni a világban, csodálatos dolgokra bukkanhatunk. Például a Sunday Times szemfüles tudósítójának figyelmét nem kerülte el, hogy minő antiszemita kilengések vezették fel a magyarországi választásokat. A kitűnő zsurnaliszta hallotta, amint Demszky Gábor budapesti főpolgármester beszédét a tömeg „zsidó disznó” és „koncentrációs táborba velük” kiáltásokkal szakította félbe, látta, hogy a választási plakátokat sárga Dávid-csillagokkal csúfították el, de még azt is, hogy egyes gépkocsikon „zsidómentes autó” felirat díszeleg. No, ehhez kell a külvilág jelzéseit befogadni kész nyitott lélek, a szólásszabadság légkörében megedzett intellektuális bátorság és rátermettség. Bármilyen nagy összegben fogadnék, hogy olvasóink döntő többsége legfeljebb a Dávid-csillagokkal összemázolt plakátokat vette észre, de ezeket a gyalázatos tetteket inkább primitív tahóknak tulajdonítja, semmint elszánt és tudatos antiszemitáknak. (Vannak olyanok is sajnos, de nem adják ki magukat ilyen könnyen.) Igaz, olvasóink többsége nem akar vagy nem képes a megszokott hétköznapi jelenségek mögé látni, ilyesmire csak egy éles tekintetű angol riporter alkalmas. Egy igazi, romlatlan gondolkodású, friss szemléletű, igazságnak elkötelezett, tárgyilagos demokrata. Fő az, hogy a Sunday Times olvasói a legtájékozottabbak a világon, s mint tudjuk: a tudás hatalom.