Hátráltatott hátúszó

Szepesi Nikolett, az Európa-bajnoki bronzérmes hátúszó egyszer csak úgy döntött, befejezi élsportolói pályafutását. Majd tavaly szeptemberben, talán még váratlanabb húzással visszatért. Csakhogy ezzel sajnos az illetékeseket is meglepte; elhatározásáról nem értesítette a nemzetközi sportági szövetséget, a FINA-t, amely ezért egyéves eltiltással sújtotta. Szepesi így aztán lemarad a nyári, margitszigeti Európa-bajnokságról, de azért készül, ha másra nem, Londonra – saját bevallása szerint e faramuci helyzetben úgy hetvenszázalékos intenzitással.

Tavaly januárban, huszonkét évesen testi-lelki fáradtságra hivatkozva abbahagyta az úszást. Mi késztette arra, hogy újrakezdje?
– Igazából nem az volt a fejemben, hogy örökre abbahagyom, mert ahhoz még fiatal vagyok. Egyszerűen muszáj volt pihennem.
– Pedig akkor azt nyilatkozta, egy százalék esélyt lát rá, hogy visszatér.
– Igen, de mégse mondhattam, hogy tudom, újra fogom kezdeni. Ráadásul Gyuri bá (Turi György, a Kőbánya SC edzője – a szerk.) nem engedte volna meg, hogy egy évet kihagyjak, mert szerinte vagy úszik az ember, vagy nem. Sokakkal beszéltem erről, és Darnyi Tamástól Güttler Károlyon át Zubor Attiláig mindenki azt tanácsolta, pihenjek, és utána újult erővel folytassam. Tíz évig folyamatosan úsztam, kíváncsi vagyok, ki lesz a következő lány, aki ennyit lehúz Gyuri bá mellett…
– Olyan nehéz vele? Egyáltalán, örült a visszatérésének?
– Először nem igazán, de a rövid pályás ob-n mutatott eredményeimmel bizonyítottam.
– Eme eredményeket aztán el is törölték, mert januárban kiderült, hogy kilenc hónapig nem versenyezhetett volna, s mivel a visszatérését nem jelentette be, kapott még három hónap eltiltást is. Hogyan fogadta a hírt?
– Iszonyatosan sírtam. Titkon reméltem, hogy ez vicc. Nem is az zavar konkrétan, hogy eltiltottak, hanem hogy kénytelen vagyok kihagyni az augusztusi, margitszigeti Európa-bajnokságot.
– A hazai szövetség egyértelműen önre hárította a felelősséget. Jogosan?
– Nem keresek felelősöket, de szerintem nem csak én követtem el a mulasztást. Igaz, a papíron, amit aláírtam, amikor bejelentettem a visszavonulásomat, volt egy olyan kitétel, hogy jeleznem kell, ha újrakezdem, de az a kisbetűs rész volt…
– Azt pedig a versenyzőnek már nem kell elolvasnia? Nem volt evidens, hogy ha újrakezdi az úszást, legalább a doppingellenőröket folyamatosan informálnia kell a hollétéről?
– Most már sajnos mindegy. Tényleg az, mert a FINA szabályzata úgy szól, hogy aki újrakezdi, kilenc hónapig nem vehet részt versenyen. A decemberi, isztambuli rövid pályás Eb-n többen furcsállták is, mit keresek ott.
– Elég egyértelmű helyzet. Érdemes egyáltalán fellebbezni?
– A kilenc hónapot mindenképpen le kell töltenem, arra talán van remény, hogy a további eltiltást elengedik. De a nyári Eb így sajnos biztosan kimarad.
– Ennek ellenére képes ugyanolyan intenzitással edzeni, mint azok a társai, akik versenyre készülnek?
– Hazudnék, ha azt mondanám, igen, most körülbelül hetvenszázalékos erőbedobással úszom. A minap Gyuri bá rám is szólt, hogy nem pörög eléggé a kezem, de nem tudok úgy odaállni, mintha indulnék az Eb-n.
– Az eltiltás mennyiben változtatta meg a hosszabb távú céljait?
– A fő cél az olimpia, London, de 2016, Rio de Janeiro is motivál.
– Mi lesz, ha a versenyek nélküli, monoton edzések hatására újra besokall?
– Nem fordulhat elő, úgy érzem, teljesen kipihentem magam. Most kész vagyok újabb tíz évig versenyezni.