Járóka

Én tudom, hogy mi jár nekem. Az, ami neked nem jár. Ne lázadozz, mert vannak olyanok is, akiknek nem jár semmi. Ne akarj túljárni az eszemen. Te sem jársz nekem, én sem járok neked. Üzletet azért még köthetünk, egy kísérlet mindkettőnknek kijár.
Jobb, ha tudomásul veszed, mindig is voltak, és vannak ma is, akiknek minden jár. Tudom, hozzájuk járnál el vendégségbe legszívesebben. Van egy receptem neked: járd ki magadnak a közéjük tartozást. Járj velük egy gőzfürdőbe, egy borbélyhoz, egy bárba. Amíg nekik tartozol, nem pedig közéjük, lenéznek, hiába járkálsz lógó orral. Megváratnak, fényes étteremben ebédelnek, te pedig addig járhatod az utcákat. Várd meg, míg felhívnak, s maguk közé invitálnak, azért egy kávé neked is jár. Tudhatnád, bizonyos körökben előléptetés azoknak jár, akik mindent kijárnak, de a szájuk nem jár el sosem. Jól jegyezd ezt meg, különben pórul jársz. Ne szegülj szembe velük, mert ha sokat jár a szád, megtapasztalhatod, milyen könnyen eljár a kezük. Sose feledd: agyatok nem egy csavarra jár. Elmehetsz panaszra rendőrségre, újsághoz, bejelentkezhetsz akár az Úristenhez is, mert a végén te leszel az, aki megjárja így is, meg úgy is. Azt kérded, miért? Hát csak azért, mert te, ahogy elnézlek, sosem fogsz azok közé tartozni, akiknek minden jár.
Még annyit sem tudsz, hogy a nőknek is azt kell mondani: te jársz nekem, de én nem járok neked, s ne akard tudni, hogy rajtad kívül nekem még ki mindenki jár.
Látom, csodálkozol, s biztosan azt hiszed, furcsán jár az eszem. Hamarosan belátod, nem az én agyam, hanem a világ órája jár szokatlanul. Ha nem akarsz bírósági tárgyalásokra járni, olajozd meg te is fejedben a fogaskerekeket. Érezni fogod, ha gyorsabban járnak, mint másokéi, előnyt szerzel, amelyet ők sosem fognak behozni. Sose studírozz azon, miért hagytad el a járt utat a járatlanért. Hajtsd félre az ágakat, küzdd fel magad a csúcsra, járj egyet a fennsíkon. Ma te töröd nekik az utat, de ha ügyes vagy, holnap te hajtasz magad előtt annyi, a piszkos ügyekben járatlan szerencsétlent, amennyit csak akarsz, ők félrehajtják előtted a tüskés ágakat, te pedig sértetlen maradsz. A készlet nagy, hiszen mindig azok vannak többen, akiknek semmi sem jár. Válogathatsz közülük, válaszd ki magadnak azokat, akiket, ha megkérsz, a nyílt utcán álljanak fejre, vagy járjanak kézen, vagy akár gólyalábon, nem mondanak ellent. Idomítsd őket a céljaidhoz, s ha ügyes vagy, megtalálod a módját, hogy ők járjanak el kínos ügyekben, ők írjanak alá, te csak nyakukat-vállukat átfogva jársz velük egyet a folyosón, s elmagyarázod, mikor kinél mit kell kijárniuk. Ha így jársz el, előbb-utóbb bekerülsz a csapatba, és teljesül a kívánságod: azokhoz fogsz tartozni, akiknek minden jár. Onnantól kezdve lenézhetsz azokra, akik nem voltak elég ügyesek, dörzsöltek, akik naivak, egyszerűek és becsületesek maradtak, és nevethetsz rajtuk, te milyen jól, ők pedig milyen rosszul jártak.
De vigyázz, mert a szíved, különösen éjszaka, másképpen ver, mint ahogy az agyad jár. Felriaszt, sétálni indít, s nem tehetsz mást, felkelsz és jársz egyet, hogy megnyugodj. Járkálj csak, életreítélt!
Ám ha csak egyetlenegyszer úgy érzed, sem szíved, sem agyad nem tud megnyugodni, akkor hiába járod a sötét utcákat. Ne juss el soha odáig, hogy fejedbe ugyanaz a gondolat járjon vissza, mert azon kapod magad, hogy jártányi erőd sem marad.
Mert ha megadod magad annak az érzésnek, hogy nem jártál jól, és ilyen áron nem akarsz azok közé tartozni, akiknek minden jár, akkor, barátom, erősítsd meg a lelked, és nézz szembe vele: végül mégiscsak te lettél az, aki a legrosszabbul járt.