Jó reggelt, magyar rendőrség!

Változás előtt áll Magyarország. Ez a tény ma már azok előtt sem kétséges, akik mindezt nem kívánják. A jó közbiztonság igényét mindenesetre a változást akarók és a változást ellenzők zászlaján egyaránt ott láthatjuk. Jómagam e sorok írójaként 15 évvel ezelőtt léptem ki a Rendőrtiszti Főiskola kapuin, következésképpen a rendőrség elmúlt másfél évtizedének eredményeit és kudarcait belülről éltem meg. Voltak relatíve őszinte és őszintétlen időszakaink. A rendészet valódi problémái mindenesetre ott lapulnak a szőnyeg alatt.
Hivatásom jövőjéről tűnődve időnként eljátszom a gondolattal, milyen nagyszerű lenne, ha a politika biztosítaná egy hatékonyabb működés feltételeit, a többit pedig rábízná azokra, akik értenek hozzá. Optimista rendőrtisztként hiszek ennek az időszaknak a közelségében.
A jól működő rendszerek úgy épülnek fel szerte a világon, hogy amennyiben felmerül egy probléma, akkor annak feltárják a kiváltó okait. Ezeknek az okoknak az ismeretében fogalmazódnak meg a lehetséges válaszok. A gazdasági lehetőségeket mérlegre téve elsősorban a hosszú távú megoldásokat keresik az adott szakterületen jártas szakemberek bevonásával. Végül megszületik a döntés. És attól kezdve ahhoz tartják magukat. Ez tart egészen addig, amíg nem érkezik egy – a kor kihívásainak megfelelőbb – új válasz. Annak viszont jobbnak kell lennie, mint amilyen a korábbi volt, különben elvetik.
Magyarországon más a helyzet. Mi az okokkal rendszerint nem nézünk szembe. Itt úgyis minden csak nézőpont kérdése. A jelenségről szeretünk elvi vitát folytatni, és a valódi szembenézés helyett rendszerint az okozatra adunk rögtönzött válaszokat. Olyan dolgokhoz nyúlunk hozzá, amelyek addig többé-kevésbé, de működtek. Végül csodálkozunk, hogy minden egyre kuszább lesz. Ezt persze nem ismerjük be magunknak sem, mert a szakmai kérdésekből rendre hiúsági kérdést csinálunk.
„Csökkent a bűncselekmények száma, javultak a felderítési mutatók.” Akad valaki, aki valaha is az ellenkezőjét hallotta e kijelentésnek? Miért tart a magyar rendőrség mégis ott, ahol tart? Azért, mert az elmúlt években rendre alulfinanszírozottan működött. Azért, mert munkaellenes törvényi szabályozással gyakorlatilag elzavarták azt a korosztályt, akikre leginkább építkezni kellene. Nem a vezetői szinteken, hanem a végrehajtó állományban. Azért, mert valakik elfelejtették, hogy az utcán szolgálatot teljesítő járőröknek és a közalkalmazottaknak is joguk van az élhető élethez, olyan díjazáshoz, amelyből képesek kifizetni a közüzemi tartozásaikat anélkül, hogy korrumpálódnának. A hatékony munkavégzéshez szükséges feltételek sok helyütt hiányoznak. A tehetség és felkészültség számára ellenséges környezetet kínál a kizárólag vazallus természetet elismerő rendszer. Hiába a jobbító szándék, őszinte szakmai véleményt megfogalmazni következmények nélkül nem lehet. Aki ezzel próbálkozik, megfagy körülötte a levegő. Aztán beindulnak a szokásos reakciók, bebizonyítják az illetőről, hogy ellenség, áruló, és alkalmatlan a feladatára.
Tudvalévő, a jó statisztika elvárásként fogalmazódik meg a vezetők irányában, ahelyett, hogy a bűnözés örökké változó tendenciáiról adna reális képet. Bármilyen paradoxnak tűnik e kijelentés, bizony romló statisztikai adatok mellett is működhet a rendőrség kiválóan, és a tétel fordítva is igaz. A bűncselekmények számának növekedése vagy csökkenése nem a rendőrség működésének fokmérője, hanem társadalmi jelenség.
Mit kell tennünk hát? Felemelnünk a szőnyeget, jól kiporolnunk és nem söpörhetjük máshová mindazt, ami alatta van. Látjuk, hogy nem jut mindenhol rendőr a közterületekre, és ahol mégis, azoknak nagy része fiatal, tapasztalatlan, és többnyire kockázattal nem járó rutinfeladatokat mer vállalni. Az állampolgárok védelme érdekében az államnak áldoznia kell végre egy hatékony és szolgáltató típusú rendőrség működésének finanszírozására. Ez ráolvasással nem megy, ez anyagi ráfordítást kíván. Az utcán szolgáló rendőröket érdekeltté kell tenni abban, hogy megérje a közterületen szolgálniuk. Ha a megtartó erő hiányzik, akkor jöhetnek újak, ezren, kétezren, tízezren, akkor továbbra is „a lyukas vödörbe vizet töltünk” igazsága fog érvényesülni, miközben felhígul az állomány. A tiszthelyettesek tapasztalatára 25 év szolgálat után is szükség van. Az ország működőképessége sínyli meg a negyvenéves nyugdíjasaink tömegét. Az elmúlt 3-4 évben eltávozott járőrök reaktiválása gazdaságosabb és célszerűbb lenne minden más megoldásnál. Természetesen csakis alapos fizikai és pszichológiai szűrést követően. Azoknak a tiszteknek pedig, akiknek a napjait a váll-lapjaikban való gyönyörködés teszi teljessé, érdemi feladatot kell adni. Amennyiben képesek rendőri munkát végezni, maradjanak, ha nem, akkor jobb, ha a méregkeverés alantas örömét a szervezeten kívül gyakorolják. (Érdemi feladat alatt nem az ellenőrzési szolgálatok további bővítését, a jól teljesítő rendőri egységek és vezetők fokozott és visszatérő ellenőrzését értem.) Mindezek mellett a működésünket elsősorban az állampolgári igényekhez szükséges alakítani, amihez a bürokrácia mérséklése, a szervezetet gúzsba kötő belső szabályrendszer egyszerűsítése, nagyfokú dereguláció szükséges.
Nekünk időről időre bűnbakok kellenek a közvélemény megnyugtatására. Aztán az alapproblémák megmaradnak, és új kirakatszereplőkkel minden folytatódik.
A szakmáért tenni tudó és akaró vezetőknek össze kell fogniuk. A testületnél mindig lehet építeni azokra, akik nem elismerésekért, hanem elhivatottságuk okán kockáztatják testi-szellemi állapotukat, akik szerelmesei e hivatásnak. Legnagyobb erőnk, hogy e forrás kiapadhatatlan, azonban a végtelenségig visszaélni mindezzel nem lehet. Kik a mi valódi ellenfeleink? A bűnözésből élők. Azok, akik megmérgezik a tisztességes emberek hétköznapjait. Mindenfajta híreszteléssel ellentétben sajnos sokan vannak. Ha nem fogunk össze, visszafordíthatatlanul a fejünkre nőnek.
Mellébeszélés helyett egyenes beszédre van szükség. Inaktívak helyett aktívakra. Kaméleon természetű karrieristák helyett az esküjükhöz és hazájukhoz hű szakemberek megbecsülésére. A bizalmatlanságra épülő rendszer ideje lejárt, a bizalomra épülő ideje jött el.
Jó reggelt, magyar rendőrség! Jó reggelt, Magyarország!

A szerző rendőr alezredes, a XII. kerület rendőrkapitánya