Kései tisztelgések Kassák Lajos előtt

Tavaly rendezett először konferenciát Kassák Lajos születésnapján, március 20-án a Kassák Múzeum. Az sem volt kerek évforduló, az idei, a Petőfi Irodalmi Múzeumban rendezett találkozó sem az – a költő, képzőművész 123 éve született –, csak épp most lett égetően aktuális Kassák hagyatéka.

Egyéb programok.
Tegnap a Káva Galériában Fajó János mellett Fábián László író, Kévés György építész, Kubik Anna színművész, Faragó Laura énekművész és Pintér Edina művészettörténész irodalmi esttel nyitották meg a Tíz év című kiállítást, amely Kassák Lajost ünnepli. „Kassák-jubileumra” az Ekszpanzió szervezői is készülnek: Nagymaroson, a Kassák házaspár utolsó lakhelyén adnak találkozót egymásnak kortárs magyar művészek Párizstól Újvidékig.

Nyugat-Európában már tíz éve megkezdték a modern művészet alkotásainak, relikviáinak, történetének módszeres gyűjtését, feldolgozását. Magyarországon az utóbbi években lépett elő egy új művész- és művészettörténész-generáció, akik már beleszülettek a klasszikus avantgárd hatásokkal átitatott kortárs alkotó- és alkalmazott művészet világába. A konferencia alkalom arra, hogy az avantgárd különféle hullámaihoz tartozó alkotók találkozzanak, megismerjék egymást, és arra is, hogy nyilvánosságot kapjanak a Kassák- és az avantgárd kutatások legfrissebb eredményei.
A Lotz Terem nézőtere dél felé már szűknek is bizonyult a résztvevők számára, akkor érkeztek meg ugyanis az egyetemisták és az egyetemi oktatók. Éppen amikor Szőnyei György képzőművész Kassák újságcímlapterveit, könyvborítóit mutatta be. Horváth Ágnes docens a nagy generációig vezette le a Munka-körből kiváltak és tanítványaik szellemi-baráti „családfáját”. Már a második világháború után afféle háziszalon jött létre a Haris köz 5.-ben, később ugyanilyen legendás hellyé vált a Rottenbiller utca 1. A Munka-körből kivált Szabó Lajoshoz, Vajda Lajoshoz csatlakozott Hamvas Béla, s aztán e házi szalonokban találkozott velük többek közt a színházas Halász Péter, a másik színházas Bálint István – későbbi emigránsok –, s Bereményi Géza is.
Standeisky Éva történész az ezredforduló új tudományos szempontjait érvényesítve mutatta be Kassákné Kárpáti Klára életrajzát. Sasvári Edit művészettörténész a közelmúltban Kassák 1967-es, Fényes Adolf terembeli kiállításának körülményeit kutatta. Aczélék nem engedték, hogy jelentősebb helyszínen és állami költségen valósítsa meg utolsó, kényszerűen szűk keresztmetszetű életmű-kiállítását. Úgy intézték a nyitva tartást is, hogy minél rövidebb ideig legyen látható a tárlat. A konferencián az előadások sorát Fajó János festőművész zárta, aki a Pesti Műhely alapító tagjaként az 1975 és 1987 között kiadott Kassák-művekről és a kiadás körülményeiről beszélt.