Közös múlt és jövő

Lengyel, magyar, két jó barát – Polak, Wegier, dwa bratanki – ebben a határ mindkét oldalán jól ismert mondásban összefoglalható a két nemzet barátságának és évszázados együttműködésének története. A lengyel–magyar kapcsolat megalapozott hagyományokkal és barátsággal büszkélkedhet, amely – országaink bonyolult történelme ellenére – már ezer éve élő kötelék. A világtörténelemben egyedi jelenség, egyedi példa, hogy szomszédos országok képesek kölcsönösen, a történelmi körülményektől függetlenül segíteni egymást. A lengyel–magyar barátság hagyománya ugyanakkor nem kizárólag történeti érték. Gazdag forrás, amelyből mind a politikusok, mind a társadalmak inspirációt meríthetnek a szorosabb együttműködéshez most és a jövőben.

A barátság napja. Immár negyedszer rendezik meg ma a magyar–lengyel barátság napját. A győri kezdeményezésre elindított rendezvénysorozat házigazdája ezúttal Budapest III. kerülete, Óbuda-Békásmegyer, amely a magyar– lengyel testvérvárosok találkozóján túl színes rendezvényekkel, kulturális programokkal várja a külhoni és a hazai vendégeket. Az esemény fővédnökei ezúttal is a két ország államfői, Lech Kaczynski lengyel elnök azonban információink szerint személyes okok, édesanyja betegsége miatt ezúttal nem tud jelen lenni. Az Óbudai Egyetemen beszédet mond ugyanakkor Sólyom László, míg a lengyel államfőt az elnöki hivatal külügyekkel foglalkozó államtitkára, Mariusz Handzlik képviseli. A beszédek után a résztvevők megkoszorúzzák a katyni emléktáblát, majd a rendezvény a hagyományőrző egyesület bemutatójával és számos más kulturális programmal folytatódik. (MN)

A hasonló geopolitikai elhelyezkedés, a földrajzi közelség, a közös szövetségek és családi kötelékek, a rendszeres diplomáciai kapcsolatok megalapozták a két, egymással évszázadok óta határos középkori királyság érdekszövetségét. Lengyelország harmadik felosztása után a magyar kormány, valamint a magyar országgyűlés képviselői nyilatkozataikban többször is kiálltak a lengyel függetlenségi mozgalmak védelmében.
A Lengyelország és Magyarország közti diplomáciai kapcsolatok újrakötésére 1919. november 19-én került sor, a versailles-i szerződés megkötése előtt. Az összetett történelmi és politikai helyzet ellenére, amellyel a két országnak meg kellett birkóznia a következő évtizedekben, a kapcsolat fennmaradt, és mindkét fél bebizonyította, hogy kölcsönösen bízhatnak egymásban.
Amikor 1920 nyarán Lengyelországot szovjet támadás fenyegette, a magyarok igyekeztek segítséget nyújtani a Varsó alatt állomásozó lengyel hadsereg ellátásában, hozzájárulva ezzel ahhoz a katonai fordulathoz, amelyet Lengyelországban varsói csataként vagy Visztula-parti csodaként emlegetnek. Az első világháború befejezése után a lengyel és a magyar kormány a diplomáciai kapcsolatok felvétele és képviseletek nyitása mellett döntött Varsóban és Budapesten.
A két világháború között a két ország külpolitikai érdekei más irányt vettek, ugyanakkor szem előtt tartották a barátság hagyományának ápolását. E barátság próbája volt a második világháború nehéz időszaka. 1939 őszén Magyarország elutasította a Lengyelország elleni katonai hadműveletekben való részvételre vonatkozó német követeléseket. A magyar kormány nem szakította meg a kapcsolatot Lengyelországgal, nem engedte meg azt sem, hogy Németország territóriumáról indítson támadást. Teleki Pál miniszterelnök örökre beírta magát a lengyelek szívébe. Lengyel menekültek ezrei találtak menedéket magyar földön. Budapesten működött a lengyel föld alatti futárszolgálat egyik külföldi bázisa. A mai napig sok lengyel emlékszik a magyarok akkori hozzáállására, és ekképpen őrzi a testvéri magyar nemzet emlékét és az iránta érzett tiszteletet.
A második világháború befejezése egyrészt a hitleri Németország alóli felszabadulást hozta el nemzeteink számára, másrészt a kommunista rezsimet és rabságot a következő évtizedekre. Országaink a magáramaradottság érzésével viszonyultak a nyugati nagyhatalmakhoz, amelyek martalékul hátrahagyták őket a Szovjetuniónak. Az 1956-os lengyelországi változások hívták elő a budapesti, október 23-án forradalomba forduló tüntetéseket. A két nemzet zászlóit vivő tüntetők Bem József szobra alatt tartottak gyűlést. A magyar felkelésnek óriási visszhangja volt a lengyel társadalomban. Varsóban és egész Lengyelországban a magyarokat támogató felvonulások szerveződtek, a szovjet agressziót követően pedig a lengyelek országszerte segélyakciókkal, tömeges véradással fejezték ki szolidaritásukat, amelyek, mint később kiderült, a legnagyobb külföldi segítséget jelentették.
Az 1980-ban alakult Szolidaritás mozgalom harcát Magyarországon is nagy szimpátiával kísérték. A szuverenitás visszanyerése után már semmi sem akadályozta a régi kapcsolatok felújítását. Lengyelország és Magyarország együtt törekedtek a NATO-ba és az EU-ba, és együtt váltak e közösségek tagjaivá. Azóta is együttműködnek, koalíciókat teremtenek, és igyekeznek másokat is meggyőzni saját prioritásaik támogatásáról. Ez az együttműködés a 2011-es év szempontjából még inkább elengedhetetlen lesz, hiszen Magyarország és Lengyelország ekkor töltik majd be a féléves soros elnökséget.
Lengyelország fontos partnerként tekint Magyarországra. A közös történelem, illetve a közös kihívások, de különösen a közeli keleti szomszédsági kapcsolat, valamint az energetikai biztonság adják az alapot a további együttműködéshez. Lengyelország érdekelt a kétoldalú együttműködés erősítésében a NATO-n és az EU-n belül. Lényeges továbbá a visegrádi csoporton belüli együttműködés is, amely jó példája a koalíciós képességek és az EU által elfogadott okmányok végleges formájára való ráhatás valós lehetőségének.
Szeretném hangsúlyozni, hogy Lengyelországnak és Magyarországnak fontos szerepet kell betöltenie a kontinens újraegyesítésében, egy szolidáris és egyesült Európa megalkotásában. Jelenleg a lisszaboni szerződés gyakorlatba való átültetésének szakaszában tartunk, amely majd reményeink szerint megkönnyíti a többi ország európai integrációját. Mindanynyian szeretnénk népszerűsíteni az európai integráció és fejlődés békés útját a Nyugat-Balkán, Ukrajna, Moldova, valamint Törökország számára. Kontinensünk teljes egyesítése egész Európa biztonságosabbá tételét és stabilitását teszi lehetővé, ezért olyan fontos országaink számára, hogy tovább haladjunk a nyitott ajtók politikájának útján.
Az EU révén elmélyíthetjük kereskedelmi és befektetési kapcsolatainkat is. A lengyel cégek egyre gyakrabban jelennek meg Magyarországon, és a magyar vállalkozások egyre gyakrabban tűnnek fel Lengyelországban. A kétoldali gazdasági partnerség kedvezően alakítja az emberközi, regionális és kulturális kapcsolatokat is.
Lech Kaczynski és Sólyom László egyaránt a lengyel–magyar barátság napja megalapításának elkötelezett hívei voltak. 2006-ban, a lengyel–magyar barátság emlékművének ünnepélyes leleplezésekor aláírt győri nyilatkozatot egyaránt elismeréssel és megelégedéssel fogadták. A lengyel–magyar együttműködés elmélyítésének eszméje közel áll mindkét nemzethez, és a nemzedékeken át épített lengyel–magyar barátság örökre beírta magát közös történelmünkbe. Erre hivatkoztak államaink parlamentjei is, amikor 2007-ben március 23-át a lengyel–magyar barátság napjává nyilvánították.
Ma úgy látjuk, újabb nagy kihívások és célok állnak államaink előtt, nevezetesen egy stabil, biztonságos és tágas Európa építése, valamint a Kelettel és a Balkánnal szolidáris Európa eszméjének népszerűsítése a többi NATO- és EU-tagállam körében, amely minden állama érdekének megvalósítását szolgálja, és a NATO-val egyetértésben, a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartásával szavatolja biztonságukat.
Lengyelország és Magyarország polgárai, politikusai és véleményformálói aktív párbeszédet folytatnak e területen. Ennek gyümölcse a visegrádi csoport újraélesztése. Az elkövetkezendő hónapban a lengyel–magyar együttműködés mindenekelőtt államaink európai uniós elnökségének (2011. első fél év – Magyarország, 2011. második fél év – Lengyelország) előkészítésében és végrehajtásában fog összpontosulni, ezt fogja szolgálni a két ország államigazgatási vezetőinek intenzív konzultációja. Megelégedéssel látjuk, hogy a magyar fél az elmúlt hónapokban többször is tanúbizonyságát adta, hogy szeretné felélénkíteni a kétoldali és regionális kapcsolatokat. Szeretnénk, hogy a lengyel–magyar kapcsolatok a biztonság- és védelempolitikai, az energetikai és szomszédságpolitikai területen alapuljanak, valamint a közös lépéseken a kulturális sokszínűség támogatása érdekében. Varsó és Budapest partnersége a jövő, az együttműködés és a nyitás jelei az egyesült Európában.

A szerző a lengyel elnöki hivatal külügyekkel foglalkozó államtitkára