Laposra vasalva

Álmókus tartja izgalomban a lakosságot a festői hegyek között megbúvó Darasznyán. Az állat először tavaly tavasszal tűnt fel a hetivásárban felállított lacikonyha tetején. Tejfölös lángost majszolt, közben meleg, barna szemeivel a sokadalmat figyelte. Attól kezdve rendszeresen megjelent a faluban. Látták a főtéren, a templomkertben, a posta előtt, a szeszfőzde környékén, egy alkalommal még az önkormányzati hivatal irodáin is átsétált. Ma már úgy hozzátartozik a faluhoz, mint a Makk Nyolcas kisvendéglő híres körmös pacalja vagy Jocó, az egyfogú szippantós. Az álmókusnak párja, kölyke nincs, semmi dolga. Szívesen napozik háztetőkön és konyhakertekben, hűsöl a gyümölcsfákon. Kárt nem tesz, a terményt nem dézsmálja. Az embereket kerüli, de azért nem bujkál előlük. Az utcán átmegy a túloldalra, ha valaki közeledik a járdán. Az emberi társaságot csak akkor keresi, ha segítségre szorul.
Egy alkalommal bekopogott Gubica Istvánné leszázalékolt védőnőhöz, és ötezer forintot kért tőle kölcsön. Az összeget három nap múlva megadta, még egy doboz bonbonnal is kedveskedett. Ezen- kívül még egy alkalomról tudunk, amikor emberi segítségre szorult. Néhány hete megjelent a patikában, és fejfájás-csillapítót kért. Dr. Hamza Ottó gyógyszerész vonakodás nélkül kiszolgálta, habár az esetet első oldalon tálaló bulvárlapoknak elmondta, bizony szokatlan volt számára, hogy egy migrénnel kínlódó álmókus kuporog a patika pultján. „Receptje nem volt, figyelmeztettem, hogy máskor előbb a háziorvosát keresse fel. Egyetlen szem tablettát adtam neki. Elropogtatta, víz nélkül lenyelte, békésen távozott” – nyilatkozta a gyógyszerész.
A lakosságot legfeljebb az nyugtalanítja, hogy a mókus nem rendelkezik a fajra jellemző vastag, bozontos farokkal, a füle sem szőrös-bojtos, hanem áttetsző, denevérszabású, a bundája inkább szürke, mint barna, ráadásul dióra, mogyoróra fittyet hány. Táplálékát eddig elsősorban a darasznyai óvoda szeméttárolójából szerezte be. Ma már nincs rászorulva a guberálásra, ugyanis a konyha személyzete minden délben kikészíti az ebédjét a kőkerítésre. Az álmókus déli harangszókor fáról fára ugrálva érkezik, és az ablaknál tolongó óvodások nagy örömére sietség nélkül táplálkozik a kőkerítés tetején. Ha jó kedve van, még integet is a gyerekeknek. Kedvence a tökfőzelék, de a fasírtot és a lekváros derelyét is nagyon szereti. Ha ízlik neki az étel, a farkát lengeti, türelmetlenül makog, amíg a repetát meg nem kapja.
Darasznya önkormányzata megpróbál tőkét kovácsolni az álmókusból. Többórás vitát követően a képviselő-testület nevet szavazott az állatnak (Bubi). Fotópályázatot írtak ki a „A darasznyai álmókus hétköznapjai” címmel, s mostantól minden szeptemberben megrendezik a nyárbúcsúztató mókusnapokat. Megszűnt a faluban a munkanélküliség, ugyanis újra kinyitott a régi varroda, s javában készülnek a Bubi pólók, sapkák, zoknik. A környéket elárasztották a Bubi plüssfigurák. Alapozzák a Grand Hotel Álmókust, s megkezdődtek az előkészületek a júliusi Bubi-fesztiválra. Akkor avatják fel az Evetke Rehabilitációs Központot, valamint a falu melletti Ustár- dombon Európa legnagyobb, napenergiával hajtott mókuskerekét.

Gyorshír: Ma hajnalban vérbe fagyva találták az álmókust a Darasznya és Locsmánd közötti úton. Egy autó kereke vasalta laposra. Valószínűleg vigyázatlanul stoppolt, az is lehet, hogy a fényszóró elvakította. Nyilvánvalóan baleset történt, bűntényre utaló jeleket a helyszínelés nem tárt fel. Az álmókus kis bőröndje szétszakadva feküdt az árokban, körülötte a szokásos holmik hevertek: két pár kiscipő, pizsama, kötött sapka. Folyik a találgatás, vajon hová akart utazni. És miért? A kérdésekre már soha nem kapunk választ.
Halálával nagy álmok foszlottak semmivé.