Letörni a kommunizmust!

Nem sokkal megválasztása után, 2006 tavaszán Lech Kaczynski már interjút adott a Magyar Nemzetnek, majd két év múlva újra a varsói elnöki palotában beszélgettünk. Jó esély volt arra, hogy újabb két év eltelte után ez év tavaszán ismét találkozhatunk, a sors azonban közbeszólt. E beszélgetésekből híven kirajzolódott az ember, a politikus gondolkodásmódja, s az interjúk sok esetben cáfolták a róla kialakított sztereotípiákat.

Megválasztása után az európai sajtó azonnal rátámadt Lech Kaczynskira, aki világképének felvázolásával cáfolt.
„Az én eszmei fejlődésem nagyban hasonlít ahhoz, amelyen Pilsudski keresztülment. Fiatalemberként antikommunista szocialista voltam. Egyvalami azonban határozottan elválaszt e tábortól. Közöttük sokan voltak, akik a valláshoz másként viszonyultak, míg én még szocialistaként is hívő voltam. (…) Megjegyzem, a nemzeti demokrata hagyományokat illetően is tartózkodó vagyok, elsősorban egyes körök antiszemitizmusa miatt. Rólam sok mindent el lehet mondani, azt azonban nem, hogy antiszemita lennék. A zsidó közösség egy részében ugyanakkor van egy nagyon erős lengyelellenes irányzat, s ezt lengyelként nehéz lenne akceptálnom. Ami pedig a lengyel katolikus egyházat illeti, egyértelmű, hogy nálunk nagyobb jelentőséggel bír, mint más európai országokban. Ha azonban valaki azt hiszi, hogy én valamiféle klerikális, egyházi államfő lennék, az nagyot téved.”
Lech Kaczynski a rendszerváltás kritikájával, a „negyedik köztársaság” programjával győzött. Emiatt otthon zúdult rá össztűz.
„A »negyedik köztársaság« új minőséget jelent. Olyan állam ez, amely nem a kommunizmus törmelékein épül. Ezeken a romokon ugyanis nem lehet működő államot építeni. (…) Ami most zajlik, az nem más, mint bizonyos szférák titkainak, tabuinak a megtörése, ami egyesekben érthetően félelmet kelt. (…) Két és fél éve sem gondoltam, hogy teljes sikerrel le lehet majd zárni a rendszerváltozást, azt ugyanis csak a kilencvenes évek első felében lehetett volna megtenni, (…) hiszem azonban, hogy bizonyos határok között azért ez a korrekció sikerülhet. (…) Ha sikerül véghezvinni, amit mi »negyedik köztársaságnak« nevezünk, akkor az azt jelenti, hogy sikerült végleg letörni a kommunizmust.”
A lengyel államfő európai öszszefüggésbe helyezte a közép-európai összefogást, s nagyra tartva népeink történelmi barátságát, egyrészről Győrben ott volt az ezt megörökítő emlékmű felavatásán, másrészt igyekezett új tartalommal kitölteni a „lengyel–magyar két jó barát” romantikáját. S hogy mivel?
„Elsősorban azzal, amit úgy nevezünk, hogy európai játszma. Európa mégiscsak államokból áll, az egyes nemzetek széleskörűen együttműködnek, ugyanakkor nagyon keményen védik az érdekeiket is. Ezeket azonban egyszerűbb közösen megtenni. Sok tekintetben különbözünk egymástól, de meg kell érteni, hogy Európa zöld abroszos asztalához csak együtt tudunk leülni. Erősíteni kell a szolidaritást, ha számítani akarunk Európában! Egyedül semmire nem megyünk!”