Magyarországnak nincs VIP-gépe

Magyarországon kívül gyakorlatilag minden térségbeli országnak van kifejezetten az állami vezetők szállítására fenntartott repülőgépe, illetve olyan korszerű, többfeladatú szállítógépe, mely erre is alkalmas magas színvonalon.
Míg a magyar kormány tagjai a lassú, kicsi és elavult An–26-os szállítógéppel utaznak (mint például Bajnai Gordon a minap Prágába Barack Obama amerikai elnökkel találkozni), addig a környéken jelentős lépést tettek az elmúlt években a fontos személyek (VIP) utazásának kényelme és biztonsága terén. A leglátványosabb Csehország esete, ahol a légierő két Airbus A319-es utasszállítót kapott, melylyel a vezetők nagy távolságú és gyors utaztatása mellett katonák és szabványkonténer méretű terhek nemzeti hatáskörben történő szállítása is megoldható. An–26-osai pótlására folyamatban van négy spanyol C–295-ös könnyű repülőgép beszerzése. Románia egy régi Boeing 707-esen utaztatja kormányát, de a hét elején szállt le Bukarestben az első két olasz C–27J taktikai szállítógép, mely a vezetők biztonságos szállítását teszi lehetővé akár veszélyes hadműveleti területre is. A román gépeken olyan rendszerek is vannak, mely egy esetleges rakétatámadást is elháríthatnak. Bulgária szintén ilyen gépeket vett, és Szlovákia is ezt fontolgatja, csak egyelőre fedezetet nem találnak rá – addig a lengyelekhez hasonlóan ők is Tu–154-esre bízzák magukat. A lengyel VIP-ek maguk is repülhetnek C–295-ös katonai szállítógépekkel, igaz, ez a korszerű típust is érheti katasztrófa: az egyik gép 2008-as tragédiájakor több magas rangú lengyel repülőtiszt halt meg – a sors iróniájaként – egy repülésbiztonsági konferenciáról hazafelé tartva Miroslawieczben. Egy ilyen géppel vitték haza Szmolenszkből a lengyel elnök holttestét is.
Több balkáni ország kisméretű üzleti repülőgépekkel szállítja vezetőit, amilyenhez hasonlót a magyar kormánytagok is többször használtak bérlés alapján.
A korszerű gépek sajátja, hogy személyzetük kevesebb, általában immár csak két tagból áll, és pilótafülkéjük ergonomikus kialakítású. A sok száz, hagyományos műszerrel felszerelt régi pilótafülkék ötfős (An–26) személyzetének koordinációja jóval összetettebb feladat, és a műszerek utólagos beépítése sokszor rontott az úgynevezett ember-gép kapcsolati rendszeren, például hosszabb ideig tart az információk feldolgozása. Mindennek bonyolult helyzetekben (rossz idő, légi meghibásodás, hajtóműleállás, idegen repülőtér) során nő meg a jelentősége, ilyenkor élet-halál kérdése lehet az ergonomikus pilótafülke, a korszerű képernyős megjelenítés, szemben a hagyományossal.