Megváltott szabadság

Paradox módon Európa nyugati felén azokban az országokban születik a legtöbb gyerek, amelyekben a társadalmi környezet arra ösztönzi az anyákat, hogy mihamarabb visszaálljanak a munkába. Magyarországon ehhez több feltétel is hiányzik: hiányoznak a bölcsődék, az ésszerű, nem pedig csalásra ösztönző kedvezmények, és az apák hajlandósága is, hogy adott esetben ők maradjanak otthon a gyermekkel.

Vegyünk két azonos korú, végzettségű, beosztású, fizetésű és hasonló teljesítménykényszerrel dolgozó magyar munkavállalót. Az egyik felkel reggel, megkapja a kávéját, felveszi a kikészített ruháját, kényelmesen elindul a munkahelyére, ahol békésen végzi munkáját, ha szükséges, a munkaidő lejárta után is marad egészen addig, míg el nem végzi a feladatát, aztán hazamegy, mindenki lábujjhegyen jár körülötte, hiszen egész nap dolgozott szegény, jóízűen megvacsorázik, este a munkájához szükséges szakirodalmat olvas, majd békés álomra hajtja fejét.
A másik hajnalban kel, hogy mindent kikészítsen az egész családnak, fél nyolcra már több kisebb katasztrófát elhárít, bezuhan a munkahelyére, ahol csak addig dolgozik, amíg el nem kell indulnia az ovi-iskola-edzés-különóra turnéra, este főz, mos, takarít, kikérdez, fürdet, mesél, altat, még csak nem is vacsorázhat, mert nem hízhat el! Majd nekiáll elvégezni azt a munkát, amelyet hazahozott a munkahelyéről. Ha mégis elalszik, álmában démoni táncot jár a vasalatlan ing a kikérdezetlen szószedettel és a fel nem hívott telefonszámokkal. S mindeközben állandó lelkiismeret-furdalása van.
A két munkavállaló között csak annyi a különbség, hogy az első férfi, a második nő.
Egy felmérés szerint Európában a magyar férjek segítenek otthon a legkevesebbet, mégis a magyar nők a leghálásabbak ezért a kevésért. De – úgy tűnik – sok gyereket azért mégsem szülnek társaiknak.
Gyermekvállalás és munka-magánélet harmonizációs problémák Magyarországon és Európában címmel rendezett konferenciát az MTA Szociológiai Kutatóintézete a múlt héten. Az európai demográfiai folyamatokat vizsgáló előadásokból fehéren feketén kiderült: minél inkább biztosítja az állam a nemek közti esélyegyenlőséget, annál inkább nő a termékenység. Bár a kutatások szerint a készpénzes családtámogatások emelése növeli, visszafogásuk csökkenti a gyermekvállalási kedvet, paradox módon azokban az országokban születik a legtöbb gyermek, amelyekben a társadalmi környezet arra ösztönzi az anyákat, hogy mihamarabb visszaálljanak a munkába.
A legjobb példa erre Svédország, ahol alapelv, hogy a gyermekvállalás ne hozza hátrányos helyzetbe az anyákat sem szakmai előmenetelükben, sem egzisztenciális helyzetükben. A gyermekgondozást vállaló svéd szülő a kicsi másfél éves koráig maradhat otthon folyamatosan gyermekgondozási szabadságon, ezalatt fizetésének 80 százalékát kapja. Ez a gondozási szabadság kivehető a gyerek nyolcéves koráig egyes napokra vagy a nap egy bizonyos hányadára, például három évig fél napra! A csökkentés a munkaidő negyede lehet. Egy nemrégen életbe lépett szabály szerint bónuszrendszerrel ösztönzik a szülőket, hogy egyformán vegyék ki a gyermekgondozási szabadságot. Az apák ezenkívül tíz napot tölthetnek otthon a gyerek születése után.
Az 1990-es évek elején Svédországban a gyermekgondozási támogatásban részesülő szülők 30 százaléka férfi volt, sőt: nőtt a második gyermek megszületésének valószínűsége, ha az első gyermeknél az apa is igénybe vette a gyermekgondozási támogatást. A svéd rendszer sikerét az bizonyítja, hogy ezzel az intézkedéssel csaknem kétszeresére emelkedett a második gyermek megszületésének valószínűsége, a termékenység pedig a múlt század végére ismét a reprodukció szintjére emelkedett. A bölcsődékben csak jelképes térítést kell fizetni, a kicsik hároméves koráig a szülők 70 százaléka igénybe is veszi ezt az ellátási formát.
Izland, ahol szintén törvények szabályozzák az apák bevonását a gyermekek gondozásába, ma már Törökországgal karöltve vezeti az európai népesedési statisztikákat.
Magyarországon az apák a gyermek születését követően öt nap szabadságra jogosultak, és bár ők is igénybe vehetnék – akárcsak a nagyszülők – a gyermekgondozási segélyt, illetve a gyermekgondozási díjat, ezzel a lehetőséggel ma még csak a családok öt-hat százaléka él, és nekik is előítéletekkel kell megküzdeniük. Gellér-Varga Zsuzsanna dokumentumfilmje, az Apacsavar olyan értelmiségi családról szól, amelyben az anya dolgozik, és az apa maradt otthon másfél éves kisfiukkal. Noha ez a megoldás eredetileg csupán anyagi okokból született, a filmből kiderül, hogy végül is nagyon pozitív élményt adott a család valamennyi tagjának. A közvélemény ma még férfiatlannak tartja a babázó apákat, a filmben ezt a kezét tördelő nagymama fogalmazza meg: nem ezért taníttatta a fiát! Mintha az anya nem tanult volna…
A közvélekedés úgy tartja, hogy az értelmiségi, karrierista nők miatt nem születik elég gyerek a fejlett világban és Magyarországon. Bár kétségtelenül a nők tömeges munkavállalásával csökkent a termékenység az iparosított országokban, a valóság ma már – némileg leegyszerűsítve – más: sok gyerekük a tanulatlan szegényeknek és a magasan képzett gazdagoknak van.
Úgy tűnik, a szociológusok körében nem ildomos a jómódúak dolgaival foglalkozni, csak a finnek vizsgálták a maguk sokgyermekes felső középosztályának gyermekvállalási motivációit. Tóth Olga szociológus a konferencián ezt így összegezte: a gazdagok presztízsokokból vállalnak nagy családot, egyszerűen azért, mert megtehetik.
Azért ennél árnyaltabbak az okok: egy magasan képzett apa jó eséllyel képes eltartani egymaga is a családját, és az értelmiségi anyának is kedvezőek a lehetőségei: meg tudja fizetni a segítséget, rugalmas lehet a munkaideje, jó néhány év kihagyás után is viszonylag könnyen visszatérhet a munkaerőpiacra.
Ami meg a legszegényebbeket illeti: sokszor a gyermekek után kapott támogatás az egyetlen bevételi forrása a családnak.
Bár gyermeket vállalni nyilvánvalóan – mióta világ a világ – elsősorban érzelmi kérdés, mára a hazai társadalom értékrendje sokat változott. Szalma Ivett, az MTA Szociológiai Intézetének munkatársa vizsgálatai során azt tapasztalta, hogy a termékeny korban lévő népesség túlnyomó része azt tartja a gyermekvállalás legfontosabb feltételének, hogy a szülőknek – főleg az anyának! – legyen biztos munkahelyük. Ebből egyenesen következik, hogy a munka nélküli nők kisebb eséllyel szülnek. Ezzel szemben azok, akik gyesen vannak, az otthon töltött idő alatt gyakrabban szánják rá magukat egy kis testvér világrahozatalára, mint azok, akik visszatérnek a munka világába.
A stabil párkapcsolat ma már másodlagos szempont a gyermekvállalásnál, amit megerősít az a tény, hogy minden harmadik gyerek házasságon kívül születik. Az viszont továbbra is igaz, hogy a házasságban élők több gyermeket vállalnak, mint az élettársak.
A Szonda Ipsosnak az idei nőnap alkalmából közzétett nemzetközi vizsgálata szerint minden harmadik magyarnak az a véleménye, hogy az asszonynak otthon a helye, a nők ne vállaljanak munkát. Ezzel az eredménnyel Törökországhoz és Indiához közelítünk, a válaszadók nyilván nem gondolták végig, vajon mi lesz az egész életükben otthon ülő nőkkel akkor, ha felbomlik a házasságuk, vagy özvegyen maradnak saját jogú nyugdíj nélkül.
Abban azért a magyarok többsége (68 százalék) egyetért, hogy a kisgyermeknek hároméves koráig az anyja mellett a helye. Ám a jelenlegi törvényi szabályozás szerint a 2010 áprilisa után születendő gyerekek szüleinek már csak két évig jár a gyes, illetve a gyed, ami számos megoldatlan problémát vet fel.
Először is: jó szívvel mennek-e vissza dolgozni a kétévesek szülei, és lesz-e hova menniük? Női foglalkoztatottság terén a magunk 48 százalékával amúgy is sereghajtók vagyunk az Európai Unióban, ezen belül a három éven aluli kisgyermeket nevelő aszszonyoknak alig több, mint 11 százaléka vállal munkát, ők viszont túlnyomórészt teljes munkaidőben. A részmunkaidős foglalkoztatottság nálunk ugyanis épp csak eléri a hat százalékot, ellentétben az EU egyharmados átlagával.
Ráadásul Magyarországon a munkaadóknak sem érdekük termékeny korban lévő nőket foglalkoztatni. A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) textil szekciójának elnöke, Hannauerné Szabó Anna a következő számítást végezte el: ha egy minimálbérért foglalkoztatott varrónő szül két gyereket egy év korkülönbséggel, és emiatt négy évig gyesen van, felgyűl annyi szabadsága (ez a gyes ideje alatt is jár!), amelynek a megváltása több százezer forintjába kerül a munkáltatójának. Ezenfelül a két gyermek közötti várandósság idején a munkáltatónak táppénzt kell fizetnie. (Mindenki igyekszik veszélyeztetett terhesnek feltüntetni magát, mert akkor sokkal több pénzt kap, mint ha „sima” gyesen volna.) Tehát ez a kismama úgy kerül körülbelül egymillió forintjába a vállalkozónak, hogy ezért a pénzért egy zsebkendőt sem varrt meg. Egy jól kereső értelmiségi nő esetében a munkáltató által fizetett összeg tízszeres is lehet!
A KSH Népességkutató Intézetének munkatársa, Blaskó Zsuzsa azt vizsgálta egy nemzetközi felmérésben, mi motiválja azokat a magyar asszonyokat, akik a gyermekük kétéves kora után is otthon maradnak. A vizsgálat szerint a frissen szült anyák többsége három évig szándékozik otthon maradni, ha ez mégis másképp alakul, annak elsősorban anyagi okai vannak, illetve az anyáknak az a meggyőződésük, hogy a gyermekük közösségbe vágyik (ami persze jelentheti azt is, hogy a mamának van szabadulhatnékja).
Blaskó Zsuzsa azt tapasztalta, hogy az általa kérdezett, két–három éves gyerekkel otthon lévő anyák – kevés kivételtől eltekintve – meg vannak győződve róla, hogy a gyereknek hároméves koráig otthon a helye, hiszen ez szolgálja a jó anya-gyerek kapcsolatot, a kötődés, ragaszkodás kialakulását, és egyáltalán: ezek az évek meghatározzák az életminőséget. Legtöbben úgy gondolják, hároméves kor előtt nincs is szüksége más közösségre egy kicsinek, mint a saját családja. Sok anya megfogalmazta azt is, hogy szeretné élvezni a korai évek mindennap új csodát hozó időszakát.
Tóth Olga szociológusnő viszont a pszichológusok terrorjának nevezte azt a jelenséget, hogy az anyák maguk mellett gondolják a legjobb helyen a gyermeküket, a pszichológusoknak egészen biztosan igazuk van, de nem minden esetben.
A szeretetben, biztonságban, jólétben élő kicsiknek tényleg jobb, ha a mamájuk egész nap velük van, játszik, sétál, foglalkozik velük, de sajnos nem minden kisgyerek él így. Szűcs Viktória, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének elnöke egyre több elhanyagolt, fejlődésében visszamaradt gyermekkel találkozik munkája során, akik agresszívak a tévétől, és nem ismerik a frissen főtt, darabos ételt. Nekik valóságos megváltás, hogy a bölcsiben játszanak velük, levegőre viszik őket, és üveges pempő helyett friss gyümölcsöt kapnak. A legszegényebbeknek pedig egész életükre meghatározó lehet, ha a lehető legkorábban elkezdődik a felzárkóztatásuk.
Nagyobb baj, hogy – az óvodákkal ellentétben – bölcsődékből nagyon kevés van, az érintett korosztály alig több, mint tíz százalékát képesek befogadni. Rajtuk kívül működik az országban 260 családi napközi, de ezek aligha oldják meg azoknak a gondját, akiknek két év múlva legalább egy évre bölcsődébe kell adniuk gyermeküket.
Mennyi bölcsődei hely hiányzik a rendszerből? Scharle Ágota, a Budapesti Szakpolitikai Elemzőintézet munkatársa ismertette a vizsgálatuk során kapott számokat. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekének kétéves kora után minden anya menjen vissza dolgozni, 54 ezer új bölcsődei helyre lenne szükség. Ha csak azokkal a gyerekekkel számolunk, akiknek az édesanyja – munkaerő-piaci státusa alapján – biztosan el tud helyezkedni, akkor is kellene 44 ezer hely. Ha pedig azt tartanánk szem előtt, hogy a rossz szociális helyzetű gyermekek jussanak bölcsődéhez, a kistelepüléseken – ott, ahol ma elérhetetlen ez a szolgáltatás – 16 ezer új hely volna szükséges.
Igen ám, de miből?
A konferenciát záró vitán teljes volt az egyetértés. Ahhoz, hogy több gyermek szülessen Magyarországon, több és rugalmasabb munkahelyre, kevesebb munkáltatókat sújtó teherre, minőségi és sokféle – akár napi néhány órás – kisgyermek-megőrzési lehetőségre lenne szükség. És kellenének még a családi életbe jobban bevonható apák, a hagyományos közösségek szerepét átvállaló női közösségek, játszókörök. Több egymás iránti bizalomra is szükség volna, például egymás gyerekére vigyázó, oviból-iskolából elhozó barátnők kellenének és legfőképpen összetartó családok, egészséges, odaadó nagymamák, hiszen ha nincs az édesanyám, ez a cikk sem születhetett volna meg – bárányhimlő miatt.