Rooney pályára lépése korunk sportorvoslásának újabb csodája – múlt kedden, éppen Münchenben szenvedett eszerint nyolc napon belül gyógyuló sérülést, amivel tíz éve, vagy akár napjainkban esetleg Komlón még ki kellett volna hagynia pár hetet, hónapot. Szerda éjjel azonban már kezdett az Old Traffordon, és a 3. percben úgy bökte Gibson elé a labdát, hogy ő tempótlan lövéssel megszerezhette a vezetést. Valencia két, klasszikus jobbszélsőket idéző előkészítése és Nani két bámulatos villanása (sarkazásos gól a 7. percben, löket a léc alá a 41.-ben) pedig mindent elrendezni látszott: az idegenbeli 1-2-re otthon jött a 3-0. A bajorok előtt bizonyára felrémlett az egy évvel ezelőtti BL-negyeddöntő, amikor a Barcelona mért megsemmisítő 4-0-t rájuk, és lám, szünet előtt most is beesett a negyedik. Csakhogy ezúttal a másik kapuba. Olic szokásához híven olyan gólt gyötört be Carricken és Van der Saron át, hogy az talán még a labdának is fájt, ám innentől egészen más irányt vett a meccs.
Nem a tavalyi barcelonai, hanem mondjuk a negyven évvel ezelőtti leoni nyomtávon haladt. Az 1970-es mexikói világbajnokság negyeddöntőjében ugyanis az angolok a 68. percig 2-0-ra vezettek a németek ellen, de azok a rendes játékidőben egyenlítettek, majd hosszabbításban kicsikarták a diadalt. Ők persze még valódi németek voltak, sőt ketten hús-vér Bayern-legendák: Beckenbauer, Uwe Seeler és Gerd Müller jegyezte a három találatot. De szerdán, az Old Traffordon a 74. percben még ők sem lettek volna képesek arra, amire Robben, amint Ribéry szögletét kapásból zúdította a hosszú alsóba.
Holland klasszis tüzelt, német néző örült, és újra holland edző, Louis van Gaal lelkendezett, ekképpen: „A meccs előtt láttam a Manchester összeállításából, hogy agresszív játékra készül, én is ezt kértem a mieinktől, de az első húsz percben hiába. Ekkor lefutballoztak minket a pályáról. Aztán magunkhoz tértünk, Olic gyönyörű góljával zártuk a félidőt, és bizonyos voltam benne, hogy szünet után is betalálunk. A kiállítás kulcsmomentum volt, onnantól türelmesen és nagy hittel játszottunk. Hihetetlen, hogy 3-0-s hátrányból visszajöttünk.” Sir Alex Ferguson szerint is az, persze ellentétes előjellel, és a balsors mellett szerinte is Rafael második sárga, azaz piros lapja (amiről úgy véli, túlzott szigor eredménye) jelentette az MU végzetét: „Az ilyesmit nehéz megemészteni. Egyrészt mondhatjuk, hogy mi rontottuk el, másrészt nagyon szerencsétlenek voltunk. Ahelyett, hogy négy-öt góllal vezettünk volna félidőben, 3-0-nál még mi kaptunk egyet. Múlt héten Münchenben sem teljesítettünk kiugróan jól, de kialakítottunk négy ziccert, a Bayern pedig szerzett egy gólt megpattant szabadrúgásból, majd még egyet a hosszabbításban. Igaz, a szerencse a futball része, úgyhogy ezt is el kell fogadnunk.”
Mint ahogyan Nagy-Britanniának azt, hogy 2003 óta először nincs angol csapat a BL-elődöntőben; különösen azért éles a kontraszt, mert a közelmúltban kettő-három is rendre volt. Hét esztendeje az olaszok tripláztak, az Internazionale akkor járt legutóbb e magasságban. Ennél is ritkább fejlemény azonban, hogy négy nemzet (a játékosokat elnézve persze tucatnyinál is több) képviselteti magát a legjobb négyben, hiszen az április 20–21., illetve 27–28-i elődöntő párosítása a következő: Internazionale–Barcelona, Bayern München–Lyon. A május 22-i madridi fináléban tehát elmarad a tavalyi Barcelona–Manchester United végjáték visszavágója.
E tény az angolokon bizonnyal nyolc napon túl gyógyuló sebet ejt; és nincs az a csodadoktor, aki ezt orvosolná.
origo.hu
Tényleg 50 fokos hőségre számíthatunk? – a szakértő válaszolt
