Olvasóinktól

Horváth Sándor (Kaposvár): Minden párt a kisvállalkozások megsegítését, támogatását hirdeti, de ez ideig nem hallottam egyetlen pártról sem, hogy ezt a jelenséget, a kisvállalkozók sanyargatásának erkölcstelen módját elítélné, hatalomra kerülése után megszüntetné. A költségvetésnek az a minimális bevétel, amelyre e nemtelen eszközzel tesz szert, elenyésző ahhoz képest, amilyen nagyfokú elkeseredést, elbizonytalanodást, ellehetetlenülést okoz a vállalkozóknak és családjaiknak ez az igazságtalan pénzbeszedési gyakorlat. Kisvállalkozó voltam, ez év januárjától szüneteltetem tevékenységem, amelynek oka ötven százalékban a válság és ötven százalékban a hatóságok folyamatos zaklatása. Meggyőződésem, hogy az ellenőrzések kizárólagos célja a pénzbehajtás, sarcolás, a betervezett pénzbevétel minden áron való teljesítése, nem törődvén a kisvállalkozói réteg tönkretételével. Köztudott, a pénzbehajtó munkásoknak a tervet teljesíteni kell, erre anyagilag is ösztönözve vannak. A környezetemben több tucat megkérdezett kisvállalkozó a leírtakat ugyanígy éli meg, feltételezem, ez nem elszigetelt jelenség. A büntetési tételek olyan súlyosak a legkisebb hiba esetén is, hogy sok esetben a tevékenység feladására kényszerülünk. A szűk környezetemben is példák sokaságát tudnám elmondani a felháborító igazságtalanságokról. Az előzőkben leírtak különösen felháborítók akkor, amikor szinte hetenként visznek el a rendőrök és tartóztatnak le a hatalmi gépezetből magas beosztású tisztségviselőket, több tíz, esetenként száz- milliós korrupciós ügyek miatt, a kisembereket pedig apró-cseprő hibák miatt ugyanez a hatalom bünteti gátlástalanul elviselhetetlen összegekre. Nem hanyagolható el a leírtakon kívül az a morális romboló hatás, amit a kárvallottaknak kell megélni és elszenvedni az őket ért igazságtalanságok miatt.

Farkas Zsolt (Budapest): Orbán Viktor nemzeti ünnepünkön elmondott beszédét sokan hallottuk, olvastuk. 1848 témájáról áttérve a jelenre, máris az ország közismerten súlyos helyzetéről szólt, s a választások adta óriási lehetőségekről, amelyeknek elérése a szavazópolgárok kezében van, hisz jövőt választhatunk magunknak. Ehhez egy nagyon egyszerű tettet kell végrehajtani: négy év után újra kis időt kell szabadidőnkből arra áldozni, hogy néhány lépést a szavazókörünkig megtegyünk, mert minden egyes szavazatra szükség lesz. De emlékezve még az egyházak figyelmeztető szavaira is: ahhoz a párthoz tegyük a kereszt jelét, amely támogatja a családot, az oktatás-nevelésben s az egészségügyben rendet tesz, munkahelyeket teremt, a közbiztonságot szavatolva védi az ártatlanokat, bünteti a bűnösöket, nem engedi tovább működtetni a korrupciót. Egyértelműen ki is mondja: azt a pártot válasszuk, amely „becsületes, normális, hiteles és elégséges a felelős kormányzásra”. S ne feledjük: hitünkkel ellenkezik a liberális, a kereszténységet támadó-kigúnyoló világnézet!

Verbóy Károly (Budapest): A szocialisták mérhetetlen hatalomvágyát és hatalomhoz való ragaszkodását, valamint nagyképűségét mutatja, hogy az elmúlt négy évben idejüket országgyűlési képviselőként töltő személyek fényképes plakátján az áll, hogy az ön országgyűlési képviselője. Aki a következő parlamenti ciklusban képviselőségre pályázik, az – függetlenül a korábbi tisztségétől – országgyűlésiképviselő-jelöltnek tekintendő, mint ahogy az a Fidesz plakátjain az eddigi képviselők neve alatt helyesen szerepel. Akkor válhat újra képviselővé, amennyiben a szavazóktól ismét bizalmat kap. Ezt a bizalmat az elmúlt években végzett munkával kellett volna kiérdemelni, s minthogy ez a szocialistáknak nem sikerült, ezért kísérleteznek ilyen tudatalattira ható pszichikai befolyással. Persze vannak más furcsaságok is a szocialisták háza táján. Például Nyakó István, az MSZP szóvivője azt fejtegette, hogy akárkit – nevezetesen a Hír Televíziót – nem engednek be a sajtótájékoztatójukra, mert azt ki kell érdemelni. Miféle demokrata az, aki egy „demokraták márciusa” szlogen mögött állva a kirekesztésről szónokol? Sokkal inkább egy parancsuralmat gyakorló rendszer (diktatúra) képviselőjének lehetne nevezni. Továbbá hatalmas önbizalomra vall a szocialisták részéről, hogy olyannal kampányolnak, amiben a hatalomban töltött nyolc évük alatt nem tudtak eredményt elérni. Óriási plakátokon hangoztatják „Ha biztos nyugdíjat akar, az MSZP a választás”, vagy „Félti a szabadságát? Az MSZP a választás”. Miféle biztos nyugdíjat ígérhetnek azok, akiknek vezetése alatt a nyugdíjrendszer összeomlóban van, mert csökkennek a munkahelyek, nő a munkanélküliség, így egyre kevesebb a fedezet a nyugdíjak kifizetésére? Miféle szabadságról beszélnek azok, akiknek országlása alatt békés ünneplőket ért brutális rendőrtámadás? Bár a baloldaliságot haladónak is mondják, haladni rossz irányba is lehet, mint ahogy azt a magyar baloldaliak teszik. A sokévnyi negatív szocialista bal hatás után a közelgő országgyűlési választás remélhetőleg meghozza a pozitív változást.